Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal 285 nagy forgalmú szabadpolcos könyvkölcsönzés stb.), széleskörű, minden ismeretágra kiterjedő tájékoztató funkciót és egy területen, a szociológiában szakkönyvtári funkciót, addig Kremmer (majd őt folytatva Enyvvári) új központi könyvtári koncepciója lemondott a közművelődési funkciókról, viszont Szabó Ervinnél szélesebb körre terjesztette ki a tudományos könyvtári feladatvállalást, mikor az általános tudományos könyvtár ideálképét fogalmazta meg. Az új koncepció ideális megvalósítása alapvetően más könyvtári térbeosztást követelt meg, mint a több közművelődési, kevesebb szakkönyvtári funkciót vállaló Szabó Ervin-i modell. Kevesebb és kevésbé tagolt nyilvános szolgálati térre volt szükség, viszont több raktárra. Mivel a helybenolvasást nem akarták tudományszakok szerint differenciálni, pusztán a hagyományos könyv- és folyóiratolvasó kettősségét kívánták fenntartani, ezért az új koncepció egységes és nagy olvasótermeket igényelt. A könyvhöz való közvetlen olvasói hozzáférést biztosító szabadpolcról lemondtak, ennek következtében kisebb kölcsönzői térre és nagyobb raktárra lett szükség. A funkcióval együtt megváltozott a könyvtár külső megjelenésére vonatkozó elvárás is. A széles feladatkörű közkönyvtárat tervező Szabó Ervin átlátszó, derűs, semmit sem rejtegető könyvtárat kívánt az „ünnepélyesen dagályos, törvényszéki épület-szerű" könyvtárépületekkel szemben. Az általános tudományos könyvtári koncepció képviselői ezzel szemben a könyvtár külső megjelenésétől az emelkedettség, az ünnepélyesség kifejezését várták el. A Wenckheim-palota díszes bejáratával, felemelő (a hétköznapok világától elzáró) lépcsőfeljárójával, nagyméretű, elegáns termeivel messzemenően megfelelt az új koncepciónak. Nem véletlen, hogy a könyvtár elhelyezésére vonatkozó első, vázlatos tervek a részletes átalakítási program során alig változtak, (sőt utána hét évtizeden át sem igényeltek lényegi változtatást). Ez részben Enyvvári Jenőnek és munkatársainak tervezői tehetségét dicséri, részben azt jelzi, hogy a palota és benne a reprezentatív teremsor szinte kizárólagosan fölkínált egy megoldást, amely tökéletesen megfelelt egy adott könyvtári koncepciónak. Kölcsönhatásról is beszélhetünk: a palota nemcsak illett egy koncepcióhoz, hanem meg is erősítette azt. Hosszú évtizedekre bebetonozta az 1920-as évek végének könyvtári ideálképét, megmerevített egy ideált akkor is, mikor a könyvtári szemlélet már régen túlhaladta azt. A könyvtárrá alakítás gyakorlati megvalósítása A könyvtárrá alakítás első koncepcionális terve 1927 májusában készült el, ezt követte az 1928. február 25-i részletes tervezet,27 mely alapvető változtatást nem tartalmazott, de minden részletkérdést pontosan kimunkált. Júniusban a minisztérium jóváhagyta az átépítést,28 1929 nyara - 1930 között zajlott le az épület átépítése és felújítása.
