Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal 281 csőhöz illetve a főlépcsőn át a reprezentatív termekhez és lakosztályokhoz. A másik - mindennapos használatra szánt - bejárat a József (Reviczky) utcai oldalon levő kisebb szobák és a gazdasági jellegű helyiségek megközelítésére szolgált. Az épület a pincével együtt négy szintet foglalt magába. A pincébe fűtőhelyiségeket, kamrákat, mosókonyhát és 12 szobát helyeztek. A földszintnek a főbejárathoz közeli (bal oldali) részén volt három teremben a gróf lakosztálya. A másik, József (Reviczky) utcai kapun belépve az istálló, a kocsiszínek, szerszámkamrák, fürdők stb. voltak a belső udvaron át a földszinten megközelíthetők. Az I. emelet a palota legimpozánsabb része. A főlépcső egy kisebb előtéren át a V csúcsában elhelyezkedő, reprezentatív fogadóterembe vezetett, az ebből jobbra nyíló kisebb terem a grófnő budoárja volt, ezt követte a dohányzó („társasági szalon") majd a grófnő privát helyiségei. A fogadóteremből balra indulva egy kisebb sarokterem után a látogató a kis táncterembe jutott, majd - áthaladva a zenekari erkély alatt - a tükör- folyosós nagy táncterembe érkezett, s legvégül a faburkolatú ebédlőbe. Az oldalszárnyban helyezkedett el a tálaló és néhány további kisebb helyiség. A második - alacsonyabb belmagasságú - emeleten szobák, konyhák, kamrák sora húzódott. Az épület összesen 11 teremből és 48 szobából állt.8 A palota művészi értékéről a kortársak és a későbbi időszakok műkritikusai egyaránt elismerően nyilatkoztak, s már az első fővárosi műemlékjegyzékekben is műemlékként illetve elsőrendű műemlékként szerepelt. Újabb kutatója, Vadas Ferenc így összegzi véleményét: „A Wenckheim-palota a hazai neobarokk építészet egyik gyöngyszeme. Gazdagon díszített homlokzata, pompás főbejárati és I. emeleti reprezentatív térsora a historizmus palotaépítészetének legkiválóbb példái közé sorolja [...] A józsefvárosi palotanegyed talán legelegánsabb alkotása."9 A palota elé tervezték felállítani Stróbl Alajos Jókai szobrát az Olvasó lányok mellékalakjaival, a próbaállítás után azonban a helyet Stróbl szűknek találta.10 Belső berendezéséről korabeli ábrázolás, fénykép nem maradt fenn. A kortársi beszámolók elragadtatással írtak a keleti szőnyegekről, gobelinekről, szobrokról, mozaikokról. Az eredeti berendezésből csak stukkódíszek, tükrök, kandallók maradtak meg, ezek művészi színvonala hitelesíti a kortársak beszámolóit. A palota két évtizeden át - Wenckheim Frigyes 1912-ben történt haláláig illetve az első világháborúig - töltötte be eredeti funkcióját: a korabeli lapok számos beszámolót közöltek az itt zajló előkelő társadalmi életről. 1919-ben a Tanácsköztársaság kisajátította. Először az asztalosok szakszervezete kapta meg, (ők terveztek itt először könyvtárat: a fogadótermet akarták olvasóteremmé átalakítani.)11 Később a Proletár Múzeum számára utalták ki, ezért itt gyűjtötték össze a május elsejével kapcsolatos alkotásokat, (Marx, Engels, Lenin mellett Szabó Ervin gipszszobrát is.)12 A Budapestre bevonuló román hadsereg a Wenckheim-palotában rendezte be egyik parancsnokságát, (kivonulásuk után már hiányoztak a palota gobelinjei). 1920 után az épület egy részét
