Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
274 A főváros könyvtárának története 1945-ig Kremmer tudatos erőfeszítéseinek gyümölcse. Kétségtelen, hogy a régi ellenfelek nagy része sorra elfogadta a könyvtárat. Lemérhető ez a jelenség a könyvet adományozók listáján. 1921-ben Wildner Ödön (aki 1919-ben még Kremmer és Enywári Tanácsköztársaság alatti szerepének kivizsgálását javasolta) 7 könyvet adományozott a Kremmer vezette könyvtárnak, 1922-ben Braun Róbert 39-et, 1923-ban pedig Gulyás Pál (!) ötöt. A jég megtört, új korszak kezdődhetett. Kremmer Dezső halála, EGY ÁTMENETI KORSZAK LEZÁRULTA 1926. június 17-ről 18-ra virradóan, több heti betegség után 47 éves korában meghalt Kremmer Dezső. Június 20-án búcsúztatták el a Kerepesi úti temetőben, s ugyanaznap utolsó kívánságának megfelelően Sződligeten temették el. A nekrológok a Fővárosi Könyvtár átszervezőjeként méltatták. S valóban, könyvtár- történeti jelentőséggel bír az, ahogyan Kremmer ezt az átszervezést levezényelte. A korszakigényei és lehetőségei által megszabott úton így vált az intézmény a századelejei radikális értelmiség markáns jegyeit viselő könyvtárból a két világháború közötti polgári középosztály igényeit kielégítő közkönyvtárrá, a korszak igényei és lehetőségei által megszabott úton. A változás során számos régi érték elveszett. Mindenek előtt a Szabó Ervin által verbuvált, jól képzett könyvtáros gárda csaknem teljes széthullása volt a nagy veszteség, s e téren Kremmer a legcsekélyebb toleranciát sem tanúsította a régi ideológia képviselőivel szemben. Érdeme viszont, hogy más területeken az ellenforradalom szélsőséges időszakában is el tudott határolódni annak radikális elvárásaitól: a könyvkivonást az adott történelmi helyzetben lehetséges minimumra korlátozta, a szélsőséges politikai irányzatok elvárásaival a „napi politikától, sőt a politikától mentes könyvtár" eszméjét szögezte szembe, a könyvtár karakterisztikus társadalomtudományi jellegét csak deklarációkban szüntette meg, a valóságban nem építette le radikálisan. Az intézmény Szabó Ervin által meghonosított szakmai struktúráját lényegében változatlanul hagyta, a könyvtáros Szabó Ervin örökségét alapjaiban nem tagadta meg. Kremmer Dezső csaknem hét éves vezetői tevékenysége után halálakor a Szabó Ervin-i dinamizmustól és nyitottságtól, s főleg annak társadalmi eszméitől igen távol álló, de szolid, a szélsőségektől mentes könyvtárat hagyott utódaira. A könyvtárnak a közgyűjtemények között elfoglalt helyét a kortársak így látták: „Legrohamosabban fejlődő könyvtárunk a Fővárosi Nyilvános Könyvtár. A székes- főváros áldozatkészségéből minden állami intézetnél nagyobb anyagi támogatásban részesülvén, a háborúval beköszöntött gazdasági válság óta egyedül tud lépést
