Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
Válság - Váltás - Konszolidáció 267 mének gyökeres megváltoztatása a legközelebbi jövő múlhatatlan feladata". Toleranciát nem ismerő, gyökeres változást kívánt végrehajtani, s a bizonytalan helyzetben még azoktól is tartott, akiket nem politikai, hanem emberi rokonszenv fűzött elítélt társaihoz. így pl. a már általa felvett új munkatársát, a tudós orientalista Fehér Gézát - egyebek mellett - az eltávolított könyvtárosokkal fenntartott állítólagos kapcsolata miatt bocsátotta el.70 Jellemzi a légkört Szauder Erzsébet ügye is, akinek politikai magatartásában az ügyészi vizsgálat nem talált kifogásolni valót, Kremmer viszont azzal vádolta, hogy letartóztatott kolléganőinek a börtönbe könyveket és élelmiszert vitt. „A könyvtártiszt [Szauder Erzsébet. K.S.] óvatos viselkedése dacára szinte egybevágóan azt a benyomást szereztük, hogy nevezett a kommunista eszmékkel szimpatizált" - írta Kremmer a fegyelmi bizottság számára. - „Olyan kultúrhivatalban, ahol a tisztviselő egész világnézetét kell hogy vigye munkásságába, nem lehet közönyös, hogy milyen az illetőnek lelki konstrukciója."71 Az a személyzeti politika, mely a jogszabályok helyett benyomásokra, feltételezésekre, a világnézet és a „lelki konstrukció" szubjektív minősítésére épül, a diktatúrák világát idézi. A fővárosi könyvtárra ez a stílus és a nyomában kialakuló légkör 1921-ig volt jellemző, akkor Kremmer véglegesítése, pozíciójának megszilárdulása, a húzódó fegyelmi ügyek lezárása nyomán - s aligha függetlenül a Bethlen-kormánnyal kezdődő országos konszolidációtól - a személyzeti politikában és a munkahelyi légkörben is konszolidáció kezdődött. A fenyegetettség azonban a huszas évek közepéig sem múlt el teljesen. Egy 1925-ben kiadott igazgatói körlevél pl. ezeket közölte: „ ... Egy újabb B-lista veszedelme állandóan fenyeget. A családos tisztviselők tízezrei kerülnek kenyerüktől megfosztva az utcára, a magántisztviselők éhbérért dolgoznak. Ezeknek a tényeknek a szem előtt tartása mellett felhívom az egész személyzetet, hogy a szolgálatukat fokozott szorgalommal teljesítsék [...] A beérkező panaszokat egy újabb B-lista esetén figyelembe fogom venni." Az új könyvtárosi gárda kialakulása 1919 augusztusában a könyvtár egy csapásra elveszítette elitjének meghatározó részét, a diplomás könyvtárosok felét. A változások először a vezetői posztok átszervezésében jelentkeztek. A „második ember" szerepét, a vezetőhelyettesi funkciót kezdettől Enyvvári Jenő vette át, előbb csak informálisan. Hivatalos helyettesi megbízását Kremmer 1920 februárjában kérte, 1920. július 1-től kapta meg. Mind erőteljesebben kapcsolódott be a könyvtár vezetésébe Drescher (utóbb: Szentkuty) Pál is. A titkárság vezetése mellett 1919 végén már a fiókközpont és a fiókok ügyeit is részben ő intézte. A katalógus osztály vezetését Pikier Blanka letartóztatása
