Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
260 A főváros könyvtárának története 1945-ig ködtetés szakmai szervezését bízták a Fővárosi Könyvtárra. Hivatalosan nem volt fiókkönyvtárnak tekinthető, de működési adatait az éves jelentésben - elkülönítve - következetesen közölték. Hasonló volt a jogi kapcsolat egy másik intézménnyel, a Szent Rókus Kórházzal. Itt az intézmény vezetője, Dr. Wenharát János igazgató-főorvos kérte fel 1923-ban a könyvtárat egy betegkönyvtár létrehozására. Az új könyvtár 1924. szeptember 15-én kezdte meg munkáját. 1000 kötetes állománnyal indult, heti 18 órás nyitva tartással, működésének első negyedéve alatt 1700 könyvet adtak ki a kórtermekben fekvő betegek részére. Ez volt a főváros első korszerűen szervezett és könyvtári fiókként üzemeltetett kórházi betegkönyvtára. Működési költségeit a kórház fedezte, forgalmi adatait a könyvtár éves jelentései elkülönítve közölték.59 Az Óbudán folytatott harmadfél éves kísérletezés és előkészítő munka gyümölcseként 1923. szeptember 12-én megnyílt az első új saját fiókkönyvtár is, a 8. sz. fiók, a III. kér. (Óbuda) Kórház utcai elemi iskola két földszinti helyiségében. Az egyik teremben Az óbudai Kórház utcai új fiókkönyvtár felnőtt kölcsönző, a másikban szabadpolcos gyermekkönyvtár működött, az utóbbi helyben olvasásra is lehetőséget nyújtott. A több mint 4 ezer kötettel induló könyvtár állománya a következő évben már 6 ezerre emelkedett. A fiók vezetője Guckler (Görgé- nyi) Ottó lett s maradt két évtizedig. A szerény megjelenésű intézmény (talán ezért rendelkezett a tanácsülés úgy, hogy „minden ünnepélyesség mellőzésével" nyissák meg,) a meglehetősen elhanyagolt
