Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
248 A főváros könyvtárának története 1945-ig képviselő, nyitott szellemű Bánóczy László tette föl a kérdést a testület ülésén: „Az 1919-ben a forgalomból kivont könyvekre a korlátozás fennáll-e még?" Kremmer válasza - „Ezek a könyvek a katalógusban megtalálhatók. A korlátozás csak a kritika nélküli közönségre vonatkozik" - nem elégítette ki Bánóczyt: „Felnőtt munkásoknál a korlátozás fenntartása nem célszerű."38 A gyűjtőköri elvek megváltoztatása A központi könyvtár társadalomtudományi gyűjtőköre egy évtizeden át támadások középpontjában állt, Szabó Ervin csak tekintélyének teljes súlyával tudta megvédeni nem csak a külső támadásokkal, hanem a könyvtár belső ellenzékével szemben is. 1919 után elvesztette társadalmi befolyását az a csoport, melynek számára ez a gyűjtemény meghatározóan fontos volt. (Mosdóssy összegezése szerint: a Társadalomtudományi Társaság, a Galilei Kör, a szabadkőműves páholyok, a Népszava és a munkáslapok írói.) Nem maradt olyan társadalmi erő, mely kiállt volna a könyvtár társadalomtudományi profiljáért, de 1919-20-ban még olyan sem, mely egy újrafogalmazott társadalomtudományi gyűjtemény igényével állt volna elő. Szabó Ervin halála, a régi vezetőség teljes felszámolása után belülről sem képviselte senki a társadalomtudományi szakkönyvtári koncepciót. Kremmer Dezső már vezetői megbízásának elején is csak a megfelelő jogi alapot kereste a gyűjtőköri koncepció megváltoztatásához. Talált is jogi formulát, egy közgyűlési határozat meglehetősen szabad értelmezésével. Visszemlékezésében erről így számolt be: „Amikor a könyvtár vezetését a Tanács megbízásából átvettem, áttanulmányoztam a könyvtár szervező szabályzatát, s arra a meglepő fölfedezésre jutottam, hogy a 402/1917. sz. kgy. határozat kimondottan közigazgatási, várostörténeti és történeti jellegű könyvtár alapítását rendelte el." 1920 májusában a funkcióváltást Kremmer már mint befejezett tényt közölte: „Ma visszatértünk eredeti rendeltetésünkhöz ... mint egyetemes jellegű kultur- könyvtárhoz illő, mindén fő tudományszak reprezentáns műveit megszerezzük, egyik szakot sem részesítve előnybe."39 A készülő szervező szabályzat részére azonban ennél szabatosabban is meg kellett fogalmazni a gyűjtőköri elveket. Itt már az „egyetemes jelleg", a „minden fő tudomány- szakra kiterjedő" gyűjtés határtalan fogalma differenciáltabban jelentkezett: az alkalmazott tudományoknál „csak a legfontosabb, alapvető munkák"-ra terjedt ki, a szellem- tudományok és a természettudományok esetében ennél szélesebb körre, de nem szak- könyvtári mélységben. A tervezet a társadalomtudományok kényes témáját megkerülte: külön nem említette, értelemszerűen a szellemtudományok körébe tartozónak vette. Nyitva maradt az a kérdés is, hogy a szépirodalom (mint az irodalomtudomány tárgya) milyen jelleggel és mértékben tartozik a központi könyvtár gyűjtőkörébe. Kremmer újra kívánta fogalmazni a hálózat szépirodalmi gyűjtőköri elvét is. Ebben
