Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
244 A főváros könyvtárának története 1945-ig Az igazi harc a kulisszák mögött folyt. A minisztérium intézkedései a városi autonómiát is sértették, a főváros időhúzással, nehézségek támasztásával igyekezett a vizsgálatot ellehetetleníteni. A polgármester augusztus 5-én a miniszternek írt levelében óvást emelt: „A Városi Nyilvános Könyvtár kizáróan városi intézmény, a vizsgálat a fővárosi hatóságok bevonásával és a Tanácsnak, mint a főváros vagyonának kezeléséért felelős hatósági szervnek előzetes tudtával kell történjék. Kérjük a tervezett intézkedésekről a javaslatot nekünk hozzászólás végett megküldeni és véleményes jelentésünk beérkezéséig a bizottság működését szüneteltetni."23 Gulyás Pál - nem ismerve a háttérben zajló változásokat - nagy energiával dolgozott újabb jelentésén. Előzetes koncepciójának alátámasztására - hogy tudniillik a könyvtárban korábban is és még most is destruktív műveket kölcsönöznek ki arra nem érett olvasóknak - a könyvtár három éves olvasóforgalmát kívánta tételesen áttekinteni, ehhez a könyvtárból kért kölcsönzési adatokat. A könyvtár késlekedő, majd elutasító válaszán mérte le a helyzet megváltozását. Gulyás augusztus 14-én levélben kérte Kremmertől az olvasóforgalmi adatok megadását. Kremmer augusztus 21-én a tanácshoz fordult a kényes ügyben állás- foglalásért: „ ... nem érzem magam feljogosítva, hogy a könyvtár legbensőbb életére vonatkozó adatokat, sőt okmányokat szolgáltassak ki ... további utasítást adni méltóztassék." A válasz: „A Tanács nincs abban a helyzetben, hogy a kért adatok Kötészet
