Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
236 A főváros könyvtárának története 1945-ig Kremmer Dezső vezetői megbízatásának körülményei 1919. augusztus 11-én Kremmer Dezső kapott írásbeli tanácsi felhatalmazást a könyvtár ügyeinek ideiglenes vitelére.8 Kremmer kijelölése a hivatali szempontok mechanikus figyelembevétele alapján is történhetett, ugyanis ő volt a „rangidős" hivatali beosztását, életkorát és tudományos képesítését illetően azok között, akik a vezetői megbízás szempontjából politikailag egyáltalán számba jöhettek. Később azonban Kremmer személyének kiválasztása a könyvtár egész sorsának alakulását meghatározta. Kremmer Dezső (1879-1926) jogi tanulmányokat végzett, de pályafutása alatt mindvégig a művészet- és irodalomtörténet, Budapest művelődéstörténete és a muze- ológia szakkérdései foglalkoztatták. E témákban több könyve és tanulmánya jelent meg. Szenvedélyes bibliofil volt. 1909-től a Fővárosi Múzeum tisztviselője, 1914-től dolgozott a Fővárosi Könyvtárban, a Budapest Gyűjtemény vezetőjeként és a refe- rensz osztályon. Lelke mélyén muzeológus maradt, még négy év könyvtári tevékenység után is a múzeumok kérdéseiről írt tanulmányt. A könyvtárosságot Szabó Ervintől tanulta, könyvtárosként mindvégig tanítványának vallotta magát, de egyéniségét a Szabó Ervin-i Városi Nyilvános Könyvtár társadalomtudományi - aktuálpolitikai irányultságával szemben a humaniórákhoz és a históriához való vonzódás, a hagyományt és a rendet kedvelő, a nemzeti értékeket hangsúlyozó konzervatív világnézet jellemezte. A Tanácsköztársaságot a hagyományos nemzeti értékeket pusztító tragédiaként élte át, 1919 augusztusa után a rend és a hagyományok védelmében erőszakos eszközöktől sem riadt vissza. Kremmer vezetői pozíciójának megszilárdítását, a könyvtár régi vezetőségének félre- állítását az augusztus 15-i dátummal megjelent, 69115-1. polgármesteri rendelet tette lehetővé. A rendelet kötelezte az intézmények vezetőit mindazok névsorának beterjesztésére, akik a Tanácsköztársaság alatt magasabb beosztásba kerültek, köztisztviselői esküjükkel össze nem egyeztethető magatartást tanúsítottak vagy aktívan előmozdították a Tanácsköztársaság ügyét. Kremmer augusztus 17-én nyújtotta be a már lényegében készen álló jelentését. Ebben a régi vezető beosztásúak közül szerepelt Dienes és Madzsar, akik - Kremmer értelmezése szerint - a könyvtáron kívüli magasabb beosztásba kerültek, és szerepelt Braun Róbert is. Braun helyzete nem volt világos. Nem tartozott a polgármesteri rendeletben egyértelműen megjelölt kategóriákba, ugyanakkor mint a Szabó iskola meghatározó egyénisége puszta jelenlétével is nehezítette volna a könyvtár radikális szerepváltását, nem illett bele a Kremmer által tervezett új könyvtárképbe. Kremmer magatartása vele szemben szintén nem volt egyértelmű. Felvette a felfüggesztendők listájára számos „tisztázandó volna" kitétellel. („Tisztázandó volna, hogy Kun Bélával fönntartott állandó érintkezése milyen irányban mozgott, szerepe a propagandaosztály cenzori állásában, a középiskolai
