Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár az első világháború éveiben (1914-1918)
A könyvtár az első világháború éveiben 195 és csak negyedikként következett 8%-kal a szociológia. A 7-8 évvel korábbi állapothoz képest - amennyire az összehasonlítást az eltérő statisztikai felvétel lehetővé teszi - a szociológia forgalma nem előbbre, hanem hátrább került. „Ez azt mutatja, hogy a budapesti tudományos könyvtárak még mindig nem képesek teljesen kielégíteni a nem társadalomtudományi érdeklődésű kutatókat és olvasókat" - vonta le a következtetést Szabó Ervin. A „merre tovább?" kérdésében azonban már a könyvtáron belül is megoszlottak a vélemények. Szabó Ervin szerint: „Mindazonáltal azt hisszük, továbbra is ragaszkodnunk kell központi könyvtárunk szakjellegéhez. Mert amíg szakkönyvtár maradunk, addig valamennyire nyomon követhetjük a szakirodalom fejlődését [...] Ha ellenben engednénk a kétségtelenül erős csábításnak, hogy más területekre is elkalandozzunk, vagy éppen általános könyvtárrá akarjunk lenni, akkor anyagi és szellemi erőink korlátoltsága menthetetlenül az általános felületesség és a könyvtári dilettantizmus vizeire hajtana."33 Szabó Ervin nézeteinek azonban ekkor már a könyvtár fontos pozícióban levő munkatársai között is ellenzői voltak. A belső erőviszonyok megosztottságát mutatja, hogy az Értesítő ugyanabban a számában, melyben Szabó Ervin fenti nézeteit kifejtette, a központi nyilvános szolgálatot vezető Krisztics Sándor így írt: „Az a tény, hogy a többi szakok [ti. a nem társadalomtudományiak. K.S.] valóban kis könyvanyagát is mégis milyen erősen használják, azt igazolja, hogy mennyire kívánatos volna általánosabbá tenni a könyvanyagot, speciális könyvtárból általános könyvtárrá tágítani ki a Városi Nyilvános Könyvtárat."[Kiemelés: K.S.]34 A fiókkönyvtárak olvasói (A könyvtár irodalompolitikája és az olvasói ízlés világa) A fiókok olvasói túlnyomó részben (induláskor: 85%-ban) szépirodalmat igényeltek. A részükre szánt állomány összeállításával kapcsolatban láttuk, hogy Szabó Ervin optimistább volt a könyvtár jövőbeli szerepét illetően, szívesen látott volna erőteljesebben értékszempontú válogatást, Madzsar József viszont kevésbé bízott a könyvtár nevelő szerepében, meghatározóbbnak gondolta a kialakult ízlésviszonyokat, ezért engedékenyebb volt a válogatásnál. Az első évek a kialakult közízlés meghatározó szerepét igazolták. Dienes László egy beszámolójában úgy tájékoztatott, hogy a fiókkönyvtárakban kikölcsönzött szépirodalmi művek 72%-a „értékes", a többi „kevésbé értékes" mű. Nem ismerjük azonban, mit fednek valójában Dienes kategóriái. Pontosabb képet kapunk viszont a magyar szerzők műveinek forgalmáról az 1916-ban Staindl Mátyás által készített felmérésből.35 Adatainak értékét növeli, hogy a legnépszerűbb - leggyakrabban kölcsönzött - szerzők névsorát módunk van összevetni azzal a névsorral, mely 1911-ben 448 népkönyvtárban készült hasonló jelleggel:36
