Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár az első világháború éveiben (1914-1918)
A könyvtár az első világháború éveiben 193 1916 68 172 259 206 1917 41 993 313 029 1918 31 584 280 725 A helyben olvasás és a kölcsönzés százalékos aránya □ helyben olvasás H kölcsönzés Több tényező magyarázza, hogy az indulás évében, 1914-ben miért volt meghatározó még a fiókkönyvtárakban is a helyben olvasás.30 Az olvasók oldaláról: a lakások jelentős része alkalmatlan volt az otthoni olvasásra, másrészt a helyben olvasáshoz nem volt szükség adminisztrációra (jótállóra, beiratkozási díjra).31 A könyvtár oldaláról: a szerény mennyiségű induló állomány a helyben olvasást képes volt biztosítani, nagyobb tömegű kölcsönzést viszont már nem. 1914 után - a fiókok folyamatos feltöltődésének idején - a könyvtár gazdaságosságának követelményei ellenkezőjére fordultak: az (állandóan túlzsúfolt) helyben olvasási lehetőségeket nem lehetett bővíteni, az olvasótábor növelésének egyetlen módjául a kölcsönzés szélesebb körűvé tétele kínálkozott. Ezt a gazdaságossági szempontokból is fakadó folyamatot Szabó Ervin céltudatos programként szorgalmazta: „Arra törekszünk, hogy az otthoni olvasást mozdítsuk elő a helyben olvasás rovására (...) céltudatos törekvésünk (...) hogy olvasótermeink a napilapok és folyóiratok olvasására szolgáljanak és a könyvekből csak a kézikönyvtárit kapják az olvasók." Az elmélyültebb otthoni olvasás értéktöbbletét a maga pedáns módján meg is határozta: „Egy kölcsönzés minőségileg ötször annyit ér, mint a helybenolvasás egy esete." 1917-18-ra a könyvtár hálózata nagyüzemi szervezettséggel a kölcsönzések olyan tömegét bonyolította le, melyre Magyarországon korábban semmilyen példa nem volt.
