Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 181 értéséről biztosította, és részt vállalt a Zentralstelle bizottságában is. A német fejleményekben bizonyára a Magyarországon is megvalósítható lehetőségek körvonalait látta, s ezek felkelthették reményét: nálunk is létrehozható egy második - nem hivatalos - könyvtárügyi irányító centrum. Ez volt a csúcspont az autonóm könyvtárpolitika megteremtésére irányuló törekvéseiben. A következő években, 1913-14-ben már a gyakorlatban is dönteni kellett a fiókokban bevezetendő módszrerről. A tér és a berendezés kialakítása az angol-amerikai minták alapján történt, az adminisztrációs rendszer Németországból származott. Hofmann hatásának tudható be Szabó .Ervin kezdeti tartózkodása a szabadpolcos rendszertől is. A Hofmann-i „szociális pedagógia" nevelési elveinek gyakorlati megvalósítására azonban a fiókkönyvtárak minden elképzelést felülmúló igény- bevétele-zsúfoltsága miatt nem kerülhetett sor. A törekvések ideiglenes megtorpanása 1914-ben - a háború kitörésével, a közhangulat változásával, a könyvtárfejlesztés lehetőségeinek megszűntével - megtorpantak Szabó Ervinnek a második - szellemi vagy tényleges - könyvtári központ kiépítésére vonatkozó törekvései is. Walter Hofmann is egyre jobban elszigetelődött hazájában, olyannyira, hogy 1915 júniusában arra kérte Szabó Ervint: vesse latba befolyását érdekében. Szabó azonban romlott pozíciójában nem vállalhatta ezt, és elutasító választ küldött az alábbi indokolással: „Három szempont alakult ki előttem: 1. hogy mint korábban, úgy továbbra is az Ön által kifejtett alapelvek ... mellett tartok ki, 2. hogy saját gyakorlatomban mégis ... az általam vezetett intézmény jogi és politikai helyzete folytán ... az ellenkező irányban sem kötöttem le magam kevésbé. 3. Ezért nincs jogom nyilvánosan állást foglalnom ebben a küzdelemben, amely - ezt csak most, a polémia újabb tanulmányozása után látom - a fogalmak legélesebb tisztázása alapján, rendkívüli élességgel folyik, anélkül, hogy hogy saját álláspontomat ne ugyanolyan élesen és világosan fogalmazzam meg. így hát nem tudom összeegyeztetni lelkiismeretemmel, hogy a dolgot elsiessem."195 A kényes problémát Szabó Ervin úgy vélte megoldani, hogy Dienes Lászlóra bízta: a Könyvtári Szemlében, mely formálisan független volt a könyvtártól, ismertesse Hofmann nézeteit. Dienes nagy lélegzetű könyvtárpolitikai tanulmányt írt a témáról, nem titkolva saját szakmai egyetértését Hofmannal.196 A manőver túl átlátszó volt: a tanulmány megjelenése alkalmat adott Gulyás Pálnak arra, hogy a liberális szabályokat felrúgó Hofmann-i nézetek mögött Szabó Ervint gyanítsa.197 És alkalmat adott arra is, hogy először fogalmazza meg nyíltan és nyilvánosan: a Fővárosi Könyvtár „a mi állami Zentralstellénkkel, a Múzeumok és Könyv
