Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
174 A főváros könyvtárának története 1945-ig A könyvtár női munkatársai 1918 körül. Jobb szélén Szigeti Gabriella hozni (A Nő cikke is elismerte, hogy a Fővárosi Könyvtár ilyen,) csak az avult hivatalnoki szokások és erkölcsök megváltoztatása árán lehetséges.173 Bár e vitában Szabó következetesen védte álláspontját, ekkor, 1914-15-ben már szkep- tikusabban szemlélte a nők alkalmazásának kérdését, mint 4-5 évvel korábban. Az eltelt évek tapasztalataira visszatekintve az 1914. évi beszámolójában már kezdeményezése helyességét is megkérdőjelezte, eljutott a visszavonás gondolatáig: „Az adatok aggodalommal töltenek el és kételyeket támasztanak az irányban, helyes és [...] eléggé indokolt volt-e az a kezdeményezés, amellyel megtörtük annak idején a főváros végleges közigazgatási személyzetének egyéb kategóriáira egyébként ma is érvényes elvet, amely a nőket a városi hivatalokból kizárta."174 Bár a kérdés valójában költői jellegű és nevelési célzatú volt, mégis jól rávilágít a puritánul teljesítmény elvű, saját eredményeivel is örökké elégedetlen könyvtárigazgató és az adott környezet belső konfliktusaira. A „Szabó-iskola" A fogalom (melyet Gulyás Pál alkalmazott, elítélőleg) pontosan kifejezi: 1914-re kialakult a könyvtár szakmai törzsgárdája, számos meghatározó közös jeggyel:- Mindnyájan fiatalon kerültek a Fővárosi Könyvtárba, legtöbben az egyetemi éveik végén, legfeljebb egy-két éves más munkaviszonnyal. (1914-ben a könyvtárosi törzsgárda átlagos életkora 28 év volt.) Mindnyájuknak ez volt az első könyvtári munkahelye. Valamennyien maradéktalanul magukévá tették Szabó Ervinnek a modern nyilvános könyvtárra vonatkozó szakmai elveit.
