Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)

Előszó

16 A főváros könyvtárának története 1945-ig ban a higgadt szembenézésre talán a legsürgetőbb a szükség. Ötven évről, amely a könyv­tárosok körében is újraértékelésre vár. Ezekben az évtizedekben született meg ugyanis az a kiterjedt közművelődési könyvtári intézményrendszer, amely tévútnak bizonyult kísérletei, közelmúltbéli veszteségei ellenére ma is az ország könyvtári ellátásának tartópillére. A sokszor „vezérhajóként" emlegetett Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közelmúltjának tényszerű megismerése az egész szakmai közösség számára tanulsá­gokkal szolgálhat. Az új könyvtártörténeti monográfia szerzője mindemellett többre vállalkozik, mint az utolsó fél évszázad fehér foltjának az eltüntetésére: a mű, amelynek most első kötetét kezében tartja az olvasó, a fővárosi könyvtár teljes múltját bemutató, a régebbi idősza­kokra vonatkozóan is új szintézis. Persze, mint minden történeti munka, a könyv­tártörténetek is egymásra épülnek, egymást gazdagítják, a korábbi kutatások értékeit hasznosítva fogalmazzák újra témájukat. A jelen könyvtártörténet is ezt teszi. Az elő­dök - legfőképpen Remete László 1966-os könyve - számtalan olyan forrást és tényt tártak fel, melyek szerepeltetése nélkülözhetetlen. Ezek átvételére a jegyzetek utalnak. De éppen a bőséges hivatkozás hívja fel a figyelmet az időközben megjelent szakiro­dalom megtermékenyítő hatására is. Számos olyan tanulmány látott azóta napvilágot, amelyek egy-egy részkérdés tekintetében nemcsak árnyalták, hanem akár egészen más fényben mutatják be az összefüggéseket. Elég példaként a Szabó Ervinről alkotott kép tisztulására utalni Litván György, Tóth Gyula és e kötet szerzőjének publikációi nyomán. Pontosabban látjuk a századelő fővárosi és állami művelődéspolitikájának mozgatórugóit Erdei Gyöngyi, Sipos András vagy Voit Krisztina kutatási ered­ményeinek ismeretében. Lényegesen differenciáltabban szemléli történettudományunk a két világháború közötti korszak magyar társadalmának történetét is. Óhatatlan tehát, hogy a most következő oldalak az elődökétől sok tekintetben eltérő történészi és könyvtártörténészi megközelítést tükröznek majd. Máshová kerülnek a hang­súlyok, más kontextusban, másképp értékelődnek a rendelkezésre álló források, és előtérbe kerülnek korábban kevesebb figyelemre méltatott mozzanatok, új adatok is. Remete László nézőpontját elsősorban az a kérdésfeltevés határozta meg - ha szabad egyáltalán egy ilyen szerteágazó művel kapcsolatban ilyen egyértelmű megállapítást tenni -, hogy a könyvtár miképpen segítette elő a társadalmi progresszióról alkotott század eleji jövőkép kibontakoztatását. Katsányi Sándor inkább azt vizsgálja, hogy milyen felfogások éltek a közkönyvtárak szerepéről a polgári nyilvánosság kiter­jesztésében, és vajon miképpen felelt meg ezeknek az elvárásoknak egyes életsza­kaszaiban a főváros bibliotékája. Az első kötet 1944 végéig, a második 2001-ig vezet el az események ismertetésében. A jobb áttekinthetőség kedvéért az egyes kötetekhez külön-külön készült név- és tárgy­mutató, valamint időrendi áttekintés. A második kötet függelékeként adjuk közre a könyvtár kiadványainak és a könyvtárról szóló irodalomnak válogatott bibliográfiáit.

Next

/
Thumbnails
Contents