Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
158 A főváros könyvtárának története 1945-ig lat azt mutatja, hogy a közönség a könyvtári ajánlásokkal szemben nagyon bizalmatlan. Egyelőre megelégedhetünk azzal, ha sikerül a nagyon elterjedt rossz könyvek helyett valamivel kevésbé rosszakat megkedvelteim." A jegyzékből csaknem teljesen kimaradt a kor legnépszerűbb olvasmánytípusa: a népnemzeti irányzat historizáló, a vidéki életet alkalmanként anekdotikusan bemutató elbeszélései, az egyesületi és kölcsönkönyvtárakban markánsan jelen levő Gaál Mózes, Baksay Sándor, Bársony István, Abonyi Árpád és hasonló szerzők írásai. Ez az irodalom a korabeli felmérések szerint a népkönyvtárak legkedveltebb olvasmányai közé tartozott,122 a lassan polgárosodó vidéki lakosság körében sajátos szocializációs szerepe volt, de feltehetően ilyen szerepet töltött be a Budapestre bevándorolt, falusi, vidéki lakosság többszáz ezres tömegei körében is. (1904 és 1914 között rendkívüli mértékű volt a bevándorlás, Budapest lakossága csaknem 300 ezer fővel gyarapodott.) Összességében a Mintajegyzék a modern irodalom felé nyitott utat, a magyar irodalomban szélesre tárta kapuit a Nyugat írói és költői előtt, ismeretterjesztő része pedig igényesen válogatott, változatos képet nyújtott a kor problémáiról. „A modern városi népesség szükségletével, leikével és szellemével számolt" - Szabó Ervin szavaival élve, ma már a kor olvasásszociológiai dokumentumaként is olvashatjuk. (Mint ahogy olvasásszociológiai dokumentum Gulyás Címjegyzéke is: a konzervatívabb, lassabban polgárosodó vidéki népesség szükségletét és szellemét tükrözi.)123 A Mintajegyzék lényegében meghatározta az egyes fiókok állományát: anyaguk túlnyomó többsége válogatás volt ennek címeiből, állományukat is hasonló struktúrában tárták fel.124 Eleinte ritkán fordult elő, hogy - egy-egy népszerű szerző esetében - a Minta- jegyzéken túlmenően más műveket is beszereztek.125 AZ OLVASÓTÁBOR ALAKULÁSA „A legelső követelmény az olvasók körének legtágabb kiterjesztése" - írta 1910-ben az Emlékiratban Szabó Ervin.126 Az átszervezésre fordított négy év elteltével - miután kialakultak az ellátórendszer alapjai, új épületében működni kezdett a központi könyvtár és az év végi jelentés már öt fiókkönyvtár tevékenységéről számolhatott be - csírájában megjelent az új olvasótábor is. Minthogy sem a központi könyvtár, sem a fiókok nem az 1910-ben remélt nagyságrendben alakultak ki, az olvasók körének bővülése is messze elmaradt az akkor reméltnél. A szerényebb mennyiségi eredmények ellenére már ekkor kialakult az olvasótábor új struktúrája, mely a jövendő fejlődés lehetséges kereteit is előre vetítette. A mennyiségi növekedés sem volt kicsiny: a használt kötetek száma 1914-ben pontosan tízszerese volt az 1910-es évinek.127 A fejlődést elsősorban a fiókok megjelenése jelentette: 1914-ben a kölcsönzők számának 20%-át adta a központ, 80%-ot a fiókok.128
