Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
144 A főváros könyvtárának története 1945-ig gyár Könyvszemlében Gulyás Pál számolt be az új könyvtárról. Annak előrebocsátásá,- val, hogy az új intézmény „a kisebb amerikai típus hű utánzata" ő is a nagyságrendet kifogásolta: „ Jelenlegi méretei mellett inkább játékszer, amolyan kiállítási minta-faluba való látványosság, semmint komoly eszköze a modern könyvtári politikának."85 A könyvtár dolgozóinak válaszcikkével Gulyás és a Fővárosi Könyvtár között egyre személyeskedőbb hangvételű cikkpárbaj vette kezdetét.86 A KÖZPONTI KÖNYVTÁR ÁLLOMÁNYÁNAK ALAKULÁSA Új állományépítési koncepció 1910 elején Szabó Ervin abba a különlegesen ritka helyzetbe került, hogy szinte kötöttségek nélkül tervezhette meg egy közintézménnyé váló, jó anyagi lehetőségekkel rendelkező könyvtár állományépítési koncepcióját. Elgondolásait legrészletesebben az Emlékiratban87 fejtette ki. Szabó a főváros lakossági igényeinek teljes skálájából indult ki, elválasztva a jövendő városi könyvtár által ellátandó területeket azoktól, melyek ellátása továbbra is a tudományos könyvtárak feladata maradna. A városi könyvtárt illetően (a központot és a hálózatot együttesen szemlélve) az irodalom három nagy tartományát nevezte meg: 1. a társadalom kérdéseivel foglalkozó irodalom, 2. a szépirodalom és 3. az egyének munkavégzéséhez kapcsolódó, alkalmazott tudományos szakirodalom. E témakörök kiválasztása nem véletlen. Szabó Ervin nézetei szerint a városi közkönyvtár legfőbb missziója az, hogy a város polgárainak az életük jobbításáért folytatott társadalmi és gazdasági harchoz szellemi fegyvert szolgáltasson. Szabó a könyv- és sajtótermésből azt kívánta a városi könyvtár körébe vonni, ami közvetlenül a fenti célt szolgálja, ami ezen túl van (természettudományok, hagyományos humán tudományok), azt továbbra is a tudományos könyvtárak körébe utalta. A társadalmi kérdések irodalmát illetően teljességre kívánt törekedni, kielégítve azokat is, akik nem teoretikus, hanem gyakorlatias igénnyel közelednek, „minden jelentékenyebb intézmény, irányzat, iskola" szóhoz jutattása mellett minden párt sajtótermékeinek is helyet kívánt adni, beleértve a populáris, propagandisztikus irodalmat is. A városi könyvtár gyűjtőkörébe vont társadalomtudományok közé tartozik a szociológia, a politika, a közgazdaságtan, a jog, a népjólét irodalma. Az Emlékirat szerint az új fővárosi könyvtár vállalná ezeken a területeken a „tökéletességre és teljességre" törő gyűjtést, (későbbi terminológiával: az országos szakkönyvtári szerepet). Teljes egészében átbocsátaná viszont „a régi, humanisztikus tudományok" irodalmának gyűjtését a régi tudományos könyvtáraknak, hiszen „... hajlandóságuk is ezek irányába vonzza őket, a sokkal fiatalabb, de mind nagyobb szerepet játszó társadalomtudományokkal nem tudnak megbarátkozni."
