Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 135 A könyvtárak létesítésének ez az útja már nem állt messze Szabó Ervin elképzeléseitől, aki a város peremére helyezett lakótelepeken keresztül a munkásság elérésének lehetőségét látta, de ugyanakkor visszariasztotta őt az itt kialakítható könyvtárak szűkössége és szegényessége. A Százados úti lakótelepen például (mely közel állt a korábbi Juranich-, Auguszta- és MÁV telepekhez is) az ingyenes népfürdő épületéhez kapcsolódó kis helyiséget ajánlották fel könyvtár részére, tehát az új intézményre ismét - akaratlanul - a népjóléti intézmény stigmája került. Végül is a tervezett lakótelepi könyvtárak közül egyedül a Százados úti valósult meg, anyagi nehézségek és a háború közbejötté miatt. Adományozott - szabad mozgásteret biztosító - könyvtárak Szabó Ervin előtt ideális megoldásként az angol-amerikai adományozó típusa lebegett: a gazdag polgár, aki pénzét a köznek ajánlja föl közintézmény létesítésére, a fel- használás módját pedig szakemberekre bízza. Arra törekedett, hogy megtalálja a magyar Carnegie-t, a szponzort, azt a tőkést vagy tőkés csoportot, aki hajlandó a könyvtárszervezést nagy összeggel támogatni. Az út ehhez az adott helyzetben a szabadkőművességen keresztül vezetett, több okból is. Egyrészt egyes szabadkőműves páholyoktól a század elején nem volt idegen a könyvtáralapítás gondolata,58 ( például a hajdani újpesti városi könyvtár elődjét is a Világosság páholy alapította 1904-ben,) másrészt a főváros vezetősége és a szabadkőműves mozgalom között szoros kapcsolat állt fenn.59 1911- ben az erőteljesen szociális beállítódású Deák-páholy60 „ingyenkenyér bolt"-ja mellé népkönyvtárat, „ingyenkönyvtárat" szándékozott felállítani. Ennek a szociális jellegű - népkonyha emlékeket keltő - intézménynek a megszervezésére kapott felkérést a Fővárosi Könyvtár, de a páholy Szabó Ervin rábeszélésére elállt korábbi „jótékonykodási" tervétől, és késznek mutatkozott arra, hogy fedezze egy fővárosi fiókkönyvtár felépítésének és berendezésének költségeit. Ez új távlatot látszott nyitni a fiókkönyvtárak megvalósításának útján. Ideális utat, hiszen könyvtári célépület épülhetett oda, ahol arra a legnagyobb szükség volt. (Jelen esetben - több variáció után - az Almássy térre esett a választás.) A felépült - nagyságát és megjelenését tekintve meglehetősen szerény - könyvtárban Szabó Ervin egy új eszmény első jelentkezésének jelképét látta, - „az intézmény sajátos jellegét és hivatását világosan és mindenkinek érthetően kifejező épület"61 - és minden publicitást felhasznált azért, hogy a társadalommal is így fogadtassa el. 1912- ben Szabó még bízhatott abban, hogy a tehetősebb polgárok segítségével tovább bővülhet a fiókkönyvtárak köre: Kőrössy Albert építész ugyancsak fölajánlott egy nagyobb összeget, elegendőt egy könyvtár létrehozására. Azonban - a könyvtárak társulásához hasonlóan - ez a remény is illúziónak bizonvuh Az ad ományozók sorának
