Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
126 A főváros könyvtárának története 1945-ig A kudarc okairól Min bukott meg végül az 1910-11-ben nagy reményekkel induló könyvtárépítés? Korábbi elemzések egyebek mellett politikai indítékú elutasítást illetve a konzervatív építészeti körök féltékenységét látták a kudarc mögött.38 Ma, Sándor Tibor kutatásai nyomán úgy látjuk, hogy végső soron a kedvező időpont elmúlása/elmulasztása okozta a balsikert. Az indulás éve, az 1911-es év „a Bárczy rezsim nagy esztendeje" volt, amelyben sikerült biztosítani a nagyszabású építkezések hitelfedezetét. A következő években mindjobban erősödött a bírálók hangja a városi beruházások túlságosan gyors tempója és a növekvő hiteligények miatt. Az 1913-as gazdasági válság a főváros építőiparát is megbénította. A kulturális beruházásokat érő kritikák egyre élesebb hangúvá váltak. A könyvtár és kultúrpalota ügye késve indult és késlekedve haladt előre. Hátráltatta a kibontakozást a helyszín mindvégig tisztázatlan kérdése, növelte az ellenállást a költségkeretek egyre nagyobb arányú túllépése. Valódi támogatói bázisa - Bárczy és köre - viszonylag szűk volt, nem állt mögötte erős érdekérvényesítő csoport. A múló idő nem erősítette, hanem felemésztette a palota megépítésének esélyeit. A kudarc a főváros közművelődési könyvtárügye számára beláthatatlan veszteséget jelentett, ugyanis a központi könyvtár létrejötte nélkül sokak számára a fiókkönyvtári hálózat ügye is kérdésessé vált. Új otthon: a Gróf Károlyi utcai épület „Úgy éreztük, lehetetlen tovább dolgoznunk" „Sötét folyosóról lépett be az olvasó a félhomályban derengő, rozoga padlójú hajdani táncterembe" - írja az egykori szemtanú a városháza Károly körúti könyvtárhelyiségéről - „ ... nagyon ósdi, nagyon szerény keret volt ez."39 A Fővárosi Könyvtár 1903. évi átszervezésekor lényegében két könyvtár anyagát zsúfolták be egy könyvtár helyiségeibe, olyan áron, hogy a korábban olvasóteremként szolgáló nagytermet raktárrá alakították á.t, hallgatólagosan lemondva a nagyobb létszámú olvasótábor lehetőségéről. A könyvtár életének 1907-ig terjedő első szakaszában - melyben a feldolgozómunka dominált, az olvasók száma csak kis mértékben emelkedett - ez a megoldás még elfogadhatónak látszott. Mikor azonban 1907-től megindult a dinamikus fejlődés, azonnal jelentkezett s évről-évre nyomasztóbbá vált a helyiségprobléma. Szabó Ervin írásaiban először 1908-ban szerepel ez a gond, s ha utána egymás mellé tesszük az éves jelentéseknek e témára vonatkozó bekezdéseit, egyre drámaibb hangú naplót olvashatunk.40 A probléma először az olvasók leültetésével és kiszolgálásával kapcsolatban jelent-
