Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 121 tésére való fölhasználása iránt", melyet a tanács június 27-i határozatával elfogadott.20 Ezek után július 5-én Wildner Ödön előterjesztésében a végső fórum, a közgyűlés elé került az ügy. A közgyűlés vita nélkül elfogadta az előterjesztést, és határozatában kétmillió korona felhasználását engedélyezte (a millenniumi alap 1,200,000 koronát kitevő összegét a fővárosi kölcsönalapból kiegészítve) a Tisza Kálmán téren épülő, Népházat és Nyilvános Könyvtárat magába foglaló közművelődési intézet részére.21 A közgyűlési jóváhagyás birtokában a tanács azonnal megbízást adott a kiviteli tervek elkészítésére - a második díjat nyert Lajta Bélának.22 Lajta Béla Tisza Kálmán téri terve A Lajta építőművészetét igen nagyra értékelő Genthon István a könyvtár terveit az „egyik legérdekesebb késői művének" tartotta, és „a külföldi stílustörekvésekkel teljesen egyenrangúnak" ítélte.23 A terv szembetűnő vonása erős tagoltsága, vázlatos térszerkezete, a díszítőelemek bátor alkalmazása (szemben a pályázat más tervezőinek tömbszerűbb, zártabb megoldásaival.) Meghatározó eleme a csillagvizsgáló tornya (mely a kortárs beszámolókat is a velencei campanilere emlékeztette,) s melyet az egyes emeletekkel egymásra épülő boltíves folyosók sora kötött össze. A Pesti Hírlap korabeli beszámolóját idézve: „Az épületrészek igen harmonikusan csoportosulnak egy campanile módjára megcsinált hatalmas csillagvizsgálótorony mögé, melynek földszinti része nyers kövekből díszes bejáróvá lesz kiképezve [...] nagy területen, nagy méretekkel dolgozik és művészi fölfogásával tesz kiváló hatást."24 A Világ beszámolója szerint: „... aki sétáló, lassú szemlélődéssel közeledett a Champs-Elysées felől a Tuilleria-kerten át a Louvre nyitott épületcsoportja felé, csak az tudja ennek az építés-elrendezésnek igazi monumentális nagyszerűségét elgondolni. Amellett ez a művészi elrendezés a célszerűség szolgálatában is áll [...] A sokféle szükséglet így akár egyidőben is kényelmesen kielégíthető, az épület minden része egyszerre befogadhatja az emberek árját és kibocsáthatja, a kultur- munka minden szünet nélkül folyhatik, mint a hatalmas gyárakban, kohókban, bányákban."25 Lajta művészi attitűdje szerencsésen találkozott Szabó Ervin szakmai elveivel, aki a komor, ünnepélyesen dagályos, törvényszéki épületszerű könyvtárépülettel szemben derűs, átlátszó, semmit sem rejtegető épületet kívánt könyvtárának. Lajta, az építész és Szabó Ervin, a könyvtáros együttműködése legendássá vált. A kortárs beszámolója erről: [Szabó Ervin] „mindennapos látogatója lesz az építőművésznek, és együtt formázzák az új könyvtár monumentális épületét, és rajongva beszél arról a munkáról, melyhez foghatót építőművésznél még elgondolni sem tudott, a folyton felmerülő szebbnél-szebb eszmékről, melyek csodálatossá tennék e hatalmas, a város egyik díszének szánt pompás épületet."26 Lajta Béla
