Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
no A főváros könyvtárának története 1945-ig rendelkezésére, mint a mai, egymással konkuráló, egyforma általánosságra törekvés állapotában. Ebben a munkamegosztásban az új könyvtár is igen jól beilleszkednék."75 A gyűjtőköri megosztására tett javaslatot az érintett könyvtárak részéről hallgatás fogadta, a tervezett új könyvtár társadalomtudományi könyvtárrá fejlesztését pedig egyhangú elutasítás. Szabó Ervin 1910 őszén már kénytelen volt tudomásul venni javaslatának visszautasítását, s már csak saját könyvtára társadalomtudományi jellegét kívánta megvédeni: „De ha ez a megosztás nem is fog létrejönni - és ma már látom, hogy nem fog - akkor sem javasolhatom, hogy másból induljunk ki, mint a főváros mai könyvkészletéből" - írta Gulyásnak a Magyar Könyvszemlében megjelent kritikai cikkére válaszolva.76 Az intézeti, egyesületi, társulati, kaszinói és más kisebb könyvtáraknak a kooperáció többféle formáját ajánlotta fel az Emlékirat. E téren nem annyira az elvi, mint inkább a gyakorlati szempontok voltak a meghatározók. A későbbiekben, a városi fiókkönyvtárak létrehozásakor esetről-esetre a gyakorlati helyzet határozta meg e javaslat megvalósítását. Súlyosabb problémát jelentett, elvi és könyvtárpolitikai kérdéseket érintett az iskolai könyvtárak beolvasztására tett javaslat. Az iskolai könyvtárak beolvasztása az új könyvtárba Az új tervekkel kapcsolatban szükségszerűen felmerültek az ifjúság könyvtári ellátásának kérdései is. Korábban már láttuk, hogy a tanulóifjúság a kor olvasóközönségének talán legmostohábban kezelt rétege volt, a könyvtári ellátásuk egyike a legsúlyosabb kérdéseknek. Szabó Ervin a problémát egy radikális lépéssel megoldhatónak vélte: amerikai minták alapján77 az Emlékiratban a községi iskolai könyvtárak teljes felszámolását, állományuk bekebelezését és a tanulóknak kizárólag a városi könyvtáron át történő ellátását javasolta. Meglepő, hogy Szabó Ervin ehhez a javaslatához, melyet minden fórum visszautasított, s melynek helyességét a távolabbi jövő sem igazolta, még négy év múlva is kitartóan ragaszkodott. Az a gondolat, hogy az iskolákban - az iskolai könyvtári feladatok ellátása mellett - közkönyvtári feladatok is elláthatók, már jóval 1910 előtt is napirenden volt.78 Szabó Ervinnél azonban alapjaiban másról volt szó: az iskolai könyvtárnak, mint intézménynek teljes megszüntetéséről. „Az iskolai könyvtárak teljesen céljukvesztett intézmények, amelyek sem didaktikai, sem oktató, sem gyönyörködtető hivatást nem képesek teljesíteni... kár minden fillérért, amit a főváros az iskolai könyvtárakra költ". - írta az Emlékiratban.79 Érvei a következők voltak:- Az iskolai könyvtárak Budapesten gazdaságtalanul működnek. A 42 ezer kötetnyi ifjúsági irodalomra itt évi 51 ezer könyvkölcsönzés jut, tehát kötetenként 1,2, ezzel
