Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
104 A főváros könyvtárának története 1945-ig A javaslat a legszerencsésebb időpontban érkezett. 1910 „kegyelmi pillanatában" - rövid időre - egybekapcsolódtak a különböző csoportok törekvései: Wlassics, Ferenczi és a „hivatalos" könyvtárügy egyfelől, Bárczy és mögötte a szociálreformerek szűk csoportja másfelől, végül Szabó és a mögéje felzárkózó szakmai csapat - eltérő eszmei alapokon ugyan, de rokonítható eszközökkel törekedtek a fővárosi művelődésügy és intézményhálózat megújítására. S e pillanatban támogatta törekvéseiket a a városházán kialakult közvélemény is. Az Országos Tanács emlékiratát Szabó Ervin kapta meg véleményezésre. Ez meghatározó mozzanat: bár a hivatalos formula szerint Szabó megbízása „Thirring Gusztáv igazgató távolléte" miatt történt, valójában Bárczy ezt a könyvtár egész jövőjét meghatározó állásfoglalást aligha véletlenül bízta Thirring megkerülésével Szabó Ervinre. Mindez Bárczynak a terv iránti készségét jelzi. A következőkben minden fontos dokumentum megírására közvetlenül Szabó kapott megbízást, aki csak két év múltán nyerte el formálisan is az igazgatói kinevezést, de gyakorlatilag 1910-től a fejlesztési ügyekben a könyvtár tényleges vezetőjének számított. Szabó Ervin az április 2-án beadott Véleményében59 egyértelműen helyeselte Wlassics javaslatát és indítványozta a városi könyvtár általános közművelődési könyvtárrá fejlesztését. Ajánlását jó taktikai érzékkel kötötte össze a könyvtár elhelyezésének elodázhatatlan kérdésével. Szabó Ervin Véleményében a Wlassics-féle emlékirathoz képest két új elem szerepelt: 1. „Kooperáció létesítése hasonló irányú társadalmi tényezőkkel, amelyek a költségek egy részét vállalnák, és a már meglevő könyvtárak beleolvasztása." 2. Az emlékirat vagylagos fejlesztési javaslatával szemben (mely szerint a régi mellett vagy belőle lehetni a központi közművelődési könyvtárat létrehozni) Szabó Ervin egyértelműen és kizárólagosan az utóbbit javasolja, és pedig olyképpen, hogy a meglevő könyvtár „nagy tudományos, de főként társadalomtudományi könyvtárrá" váljék, s mint ilyen létesítsen „szárnykönyvtárakat". A jövőben ez a két javaslat vált a szakmai viták gyúpontjává. Egyelőre azonban nem a vitáknak, hanem az optimista terveknek, a fejlesztéssel való általános egyetértésnek az időszaka következett, a Fővárosi Könyvtár ügye most valóságos diadalmenetnek látszott. Az események felpörögtek. Április 2-án Szabó Ervin átadta Véleményét. Április 13-án a fővárosi közgyűlés előtt Lengyel Endre egy modern közkönyvtár felállítását javasolta, „kerületi fiókkönyvtárakkal és olvasószobákkal, a Fővárosi Könyvtár dotációjának felemelésével és a személyzet megfelelő szaporításával" s mindehhez egy új könyvtárépületet, az egymillió koronás millenniumi alap felhasználásával,60 április 27-én pedig a fővárosi Könyvtári bizottság tárgyalta az Emlékiratot és a Véleményt, szükségesnek és halaszthatatlannak ítélve a nagy közművelődési könyvtár létesítését. Az előmunkálatok elvégzésére Szabó
