Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
Kultúrforradalom és diktatúra 95 a könyvtárosoknak vagy az olvasóknak. A kiadványok teljesen elszakadtak a valós igényektől, az erős politikai hátszél miatt azonban csak 1953 után hangozhattak el a kritikai észrevételek. A kérdést szélesebb összefüggésbe helyezve pontosan jellemezte Kőhalmi Béla: „A felszabadulás utáni években könyvtáraink élénk bibliográfiai tevékenységbe kezdtek; az eredmény javarésze ajánló bibliográfia ... A nagy lendülettel megindult állami népművelő munka egyszerűen átvette ezt a Szovjetunió könyvtári gyakorlatában meggyökerezett intézményt, anélkül, hogy a valóságos szükségletet, egyes olvasórétegek igényét, az olvasás irányát kinyomozta volna. így született meg, főleg nagy könyvtáraink teljesítményéből 1953-ban több mint 250 ajánló bibliográfia [...]. Tapasztalatlan népkönyvtárosaink jó része nem tudott mit kezdeni az ajánló bibliográfiák áradatával. Még kevésbé használhatták fel az új olvasók."99 1954-ben már a Népművelési Minisztérium jelentése is inkább elmarasztalóan, mintsem dicsérően nyilatkozott a Szabó Ervin Könyvtár ilyen irányú tevékenységéről: „A könyvtár 1953-ban túl sok bibliográfiát készített, ami egyes bibliográfiák gyenge színvonalát vonta maga után. Hiba volt, hogy nem tanulmányozták a bibliográfusok saját bibliográfiájuk hatását és használhatóságát."100 Kőhalmi Béla az ajánló bibliák túlburjánzásának egy másik következményére is rámutatott: „Tudományos könyvtáraink lelkesedéssel vállalt és nagy lendülettel teljesített ajánló bibliográfiai munkássága értékes erőket kötött le igen kevés hatásfokkal; szakbibliográfiai tevékenységük ugyanekkor megsínylette ezt."101 1953 után már a Szabó Ervin Könyvtár vezető munkatársai és maguk a bibliográfusok is kritikával szemlélték korábbi tevékenységüket, a valós igényeket kiszorító politikai téma egyeduralmát pedig a korszak kultúrpolitikájának rovására írták: „Kultúrpolitikánkban a kultúrforradalom első szakaszában érvényesült sematizmus bizonyos fokig rányomta bélyegét a könyvtár bibliográfiai munkájára is ... háttérbe szorította az olvasók és könyvtárosok által hiányolt útleírások, életrajzok, olvasmányosan megírt történelmi monográfiák, népszerű természettudományos, kalandos vagy humoros művek irodalmát összegyűjtő bibliográfiák készítését."102 Ez az önkritika egyúttal programadás is volt: előre vetítette a következő évek bibliográfiai tevékenységének várható fejleményeit, törekvéseit, irányait. ffilllHBlnSliiilalHWir tlRuilIII J H Kongresszusi felajánlás 99 Kőhalmi Béla: Könyvtártudományunk feladatai. In: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei. VI. köt. 1954. 361 .p. 100 A Népművelési Minisztérium jelentése a könyvtárügy helyzetéről, az állami könyvtárak 1953. évi munkájáról. Gépirat. 7.p. 101 Kőhalmi Béla i.m. 361 .p. 102 Zoltán József i.m. 87.p.
