Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
Kultúrforradalom és diktatúra 93 A kiadványok másik típusa az ajánló bibliográfia volt, ebből készült a legtöbb. „Munkásságunk központjában a tömegek nevelését célzó, ajánló, annotált bibliográfiák összeállítása állt" - mondta a könyvtár éves jelentése. Az ajánló bibliográfiának három szintje alakult ki: az olvasótervek, a „Mit olvassunk ..." sorozat és a terjedelmesebb tematikus könyvjegyzékek. Az Olvasótervek sorozata 1952-től folyamatosan épült ki, 5 „általános olvasóterv" mellett 2 tematikus is készült. (Sztálin életműve; Lenin életműve). Egy-egy sorozat 12 témakörből állt, és a kezdő olvasók irányítását lett volna hivatva szolgálni.95 Az ajánló bibliográfiák középszintjét a Népszerű könyvészeti sorozat, közismertebb nevén a Mit olvassunk? című képviselte. Ebből 1951-53-ban 15 füzet jelent meg, egy-egy kötet 20-40 oldal terjedelmű volt. Eleinte, 1953-ig kizárólag politikai témákkal foglalkozott: sorra bemutatta a nép demokratikus országokat Kínától Bulgáriáig, a Szovjetuniót kétszer is, és tanácsot adott, hogy „mit olvassunk Marxról és Engelsről", „... Lenin elvtársról", „... Sztálin elvtársról" (az utóbbiról kétszer is). A sorozatokon kívül is megjelent néhány nagyobb lélegzetű, tematikus ajánló (könyv) bibliográfia: Mit olvassunk hazánk történetéről. 1-2. rész. (Zoltán József); A Szovjetunió története a szovjet szépirodalomban (E. Köves Erzsébet). Ezek már 100 oldalnál terjedelmesebb művek voltak. 1953-ban indult A világirodalom klasszikusai sorozat is, Cse- hovval kezdve (Tiszay Andor). Az ajánló bibliográfia a könyvtár „sikerágazatává" vált. Az I. Országos Könyvtáros Konferencia a bibliográfiai munka területén csak a tematikus ajánló bibliográfiák fejlesztéséről hozott határozatot, ezt az irányt ösztönözte a könyvtár 1951-es minisztériumi felülvizsgálata is, ezért a tevékenységéért kapott az intézmény a szaksajtóban dicséretet, mint a „kétségtelenül legtermékenyebb" magyar könyvtár.96 Ami a termékenységet illeti: egy 1954-ig terjedő összesítés szerint ezekben az években a Szabó Ervin Könyvtár közel 100 bibliográfiát adott ki, hozzávetőlegesen 6000 oldal terjedelemben, 90 ezer példányban.97 Az olvasótervek ötezer körüli példányszámban készültek, a bibliográfiák ezer körüli példányban. Az utóbbiakból 150 példányt a hálózati könyvtárak (és az olvasók) ingyen kaptak meg, 250 példányt címjegyzék alapján küldtek szét (minisztériumok, nagy könyvtárak, egyetemek stb.), 450 példányt a Népkönyvtári Központ és a Szakszervezetek Országos Tanácsa kapott. A főváros pénzén készülő bibliográfiákat csak Budapesten lehetett terjeszteni, csupán jóval később, 1957-ben merült fel a gondolat: szakmailag is, gazdaságilag is indokolt volna, ha a kiadványok az Állami Könyvterjesztő Vállalat révén az egész országban megvásárolhatók lennének.98 A piac szabályozó ereje nem működött, a valódi igény megfoghatatlan volt, a kiadványok hasznosítását érdemben senki nem vizsgálta. Voltaképpen azt sem tisztázták, hogy kinek készülnek: 95 A könyvtár olvasóterveit ismerteti: Rácz Aranka: Ajánló bibliográfiák a termelési propaganda szolgálatában. In: A Könyvtáros, 1953.1. sz. 21-23. p. - A műfaj egy példája: 3. sz. általános (fiataloknak szóló) olvasóterv. Tartalma: 1. A kommunizmus építése a Szovjetunióban. 2. Példaképeink. 3. A Magyar Tanácsköztársaság. 4. A marxista-leninista filozófia. 5. A mai Jugoszlávia. 6. A szovjet irodalomról. 7. A Föld felfedezésének történetéből. 8. A Komszomol. 9. Milyen pályát válasszak? 10. Nagy német klasszikusok. 11. A szovjet színház. 12. A sportról. 96 A Könyvtáros, 1954. 2.sz. 22.p. 97 Zoltán József i.m. 87.p. 98 Jelentés a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár helyzetéről és fejlesztéséről, [az Országos Könyvtárügyi Tanács részére.] Bp. 1957. 6. p.
