Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
Kultúrforradalom és diktatúra 83 kült. Az ideológiai művek gyarapodása növekedett ugyan, de ezekhez az olvasók most már más könyvtárakban is hozzájuthattak. A Központi Könyvtár irányítói között viták folytak az intézmény szakkönyvtári vagy közművelődési szerepéről (1. a Szerepzavarban a Központi Könyvtár c. fejezetet), ezt a vitát 1952-re egyrészt a külső, másrészt a belső körülmények eldöntötték. Új társadalmi igények jelentkeztek: 1951 után megsokszorozódott az egyetemi és a főiskolai hallgatók száma, sok ezren jártak az ekkor szervezett esti középiskolákba, általánossá vált a politikai szemináriumi oktatás. A tényleges társadalmi igényeket felerősítette az olvasótábor növelésének adminisztratív kényszere is. Ennek érdekében 1951 után népszerű szolgáltatásokat vezettek be: néhány tudományág ismeretterjesztő műveinek kölcsönzését, a szépirodalom beszerzését, a tudományos olvasótermek megnyitását a vizsgára készülő egyetemisták, főiskolások előtt. Ezek az intézkedések gátszakadást hoztak a forgalom növekedésében: A Központi Könyvtár olvasószolgálati mutatói65 1951 1952 1953 Kölcsönzők 2556 5803 7782 Új beiratkozok 1393 3618 3624 Kölcsönzött kötet 33 638 50 237 60 699 Helyben olvasott kötet 46 206 66 007 84 824 A mennyiségi fejlődés az olvasótábor átrétegeződésével járt. A Központi Könyvtár megszűnt az értelmiség könyvtára lenni, az értelmiségi olvasók aránya drámaian visszaesett.65 66 Különösen feltűnő volt a szerkesztőségek, a könyvkiadók, a minisztériumi hivatalok munkatársainak elmaradása, amit a sajtó elszürkülésével, a hivatali centralizmus felépítésével magyarázhatunk. Ugyanennek a folyamatnak fordítottja zajlott le az egyetemi-főiskolai hallgatók körében: akik évről-évre nagyobb arányban jelentek meg,67 a könyvtárat egyre gyakrabban használták kötelező olvasmányaik kényelmes olvasóhelyéül. 1952-ben megnyitották számukra a Budapest Gyűjtemény olvasótermét (ezt főleg az orvostanhallgatók kedvelték) s ők töltötték meg a folyóirat-olvasótermet is. Minthogy a felnőttoktatásban rövidesen megjelentek a jegyzetek, és az oktatás főként ezekre épült, az egyetemisták növekvő jelenléte nem járt együtt a könyvtár anyagának fokozott igénybevételével. A folyóiratterem egy-egy látogatója 1953-ban fele annyi periodikát vett igénybe, mint elődei 1949-ben. Az olvasóközönség átrétegeződését a szépirodalom kölcsönzésének bevezetése tetőzte be. Az „egyéb" kategóriába tartozó (nagyrészt nyugdíjas) olvasók száma 1951- 53 között megnégyszereződött. Az évkönyv így számolt be erről: „A nagy számú szépirodalmi anyag olyan olvasóközönséget vonzott ide, amelynek igényeit a kerületi könyvtárak is ki tudnák elégíteni. Ok a könyvtárat kizárólag szórakozás céljából keresik fel, nem igénylik a tudományos jellegű könyvtár apparátusát."68 65 A Szovjet Gyűjtemény és a Pedagógiai Könyvtár nélkül 66 Az értelmiségi olvasók aránya a Központi Könyvtárban (a Pedagógiai Könyvtárral és a Szovjet Gyűjteménnyel együtt) : 1951: 53,5 %; 1952: 44,5 %; 1953: 34,8 % 671951: 38,5 %, 1952: 44,4 %, 1953: 50,2 %. 68 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1949-1953. 30.p.
