Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
80 A főváros könyvtárának története 1945-1998 AZ OLVASÓTÁBOR NÖVELÉSE Az ipari termelés minden áron való növelése mellé (amit a hidegháborús légkör a végletekig feszített) a kulturális szféra is fel akart zárkózni. Révai József a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusán bejelentette: „...a magyar nép olvasó néppé válik, olvasva és tanulva építi a szocializmust". A tervirányítás nemcsak a vas és az acél, hanem az olvasó nép országává válásra is kiterjedt. Tervszámok írták elő a fővárosi könyvtár működési feltételeinek fejlesztését és azzal párhuzamosan, de azt jóval meghaladó mértékben az olvasótábor növelésének kötelezettségét. A teljesítést a Fővárosi Tanács, a Fővárosi Pártbizottság és a Népművelési Minisztérium egyaránt számon kérte, a tervteljesítés a könyvtárosok számára megkerülhetetlen feladat volt. A könyvtárvezetők egy része lelkesen üdvözölte a tervszámokat. „Előre kijelentjük, hogy mi ezt a tervet [az ötéves terv könyvtári olvasói tervszámait. K.S.] túl akarjuk teljesíteni" - nyilatkozta Solti Andrásné.57 A túlcsigázott mennyiségi követelmények miatti aggályának a könyvtárosok közül csak Dienes László mert a nyilvánosság előtt hangot adni. Az I. Országos Könyvtáros Konferencián Sallai István előadásához kapcsolódva hozzászólásában kétségbe vonta az erőszakolt fejlesztés létjogosultságát: „A múlt évben a Népművelési Minisztérium azt a feladatot adta a Fővárosi Könyvtárnak, hogy 40 000 olvasói létszámát emelje fel 80,000-re. Én erre határozottan kijelentettem, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Bevallom, hogy meg lehetett csinálni. Év végére meglett a 80 000, s most megvan a 120 000. Tapasztalatunk az, hogy nem mind arany, ami fénylik, s hogy ez a nagy szám nem jelent mindig ugyanilyen eredményes kultúrmunkát. Mert mi történt? Nem tudtuk ugyanilyen arányban gyarapítani a könyvtárak személyzeti létszámát. Most itt állunk 110 000 olvasóval, akiknek nagy részével nem tudunk eredményesen foglalkozni. Az eredmény az, hogy az olvasók egy része elmarad [...]. Én azt hiszem, hogy itt meg kell találni az egészséges középutat a számbeli terjeszkedés és az olvastatás minősége között, a mennyiséget nem szabad olyan mértékben eltúlozni, hogy az erősen az olvastatás rovására menjen."58 Dienest a konferencia néhány résztvevője majd a felszólalásokat összegező Barabási Rezső minisztériumi osztályvezető is kioktatta, fellépve „helytelen nézetei" ellen: „A konferencia a könyvtárak munkájának további javítása mellett az olvasók számának és könyvforgalmunk erőteljes emelése mellett foglalt állást."59 A könyvtárosok a Népművelési Minisztériumtól ennek megfelelően magas, irreális tervszámokat kaptak, 1951- ben például az előző évben már felduzzasztott olvasólétszámnak 200 %-át kellett produkálni. A követelményeket még akkor is emelték - „határ a csillagos ég" -, mikor már nyilvánvalóvá vált a tartalékok kimerülése, az emelkedés megtorpanása. 57 Solti Andrásné: Könyvtári munka az Országépítésben. In: Fővárosi Napló, 1949. máj. 12. 3. p. 58 A Népművelési Minisztérium Könyvtári osztálya rendezésében megtartott I. Országos Könyvtáros Konferencia teljes anyaga. Bp. 1952. Gépirat. 443. p. - Országos Széchényi Könyvtár, Könyvtártudományi szak- könyvtár. 59 Barabási Rezső hozzászólásából. - Az elitélő kritikát a könyvtárosok szaklapja is közölte: Az 1. Országos Könyvtáros Konferencia. In: Könyvbarát, 1952. 12. sz. 23. p.
