Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
Kultúr forradalom és diktatúra 77 tárakból kiselejtezett könyvek, irtózatos tömegben, a rendelkezés értelmében zúzdába kell küldenünk valamennyit. De hát...ugye...megértjük...hiszen könyvtárosok vagyunk, amit lehet, ne pusztítsuk el, mentsük, ami menthető. (...) Dienes arra kért bennünket, válogassuk ki a Központi Könyvtárnak - amelynek állományát nem érintette a nevezetes máglyalista - amennyit a polcaink még képesek befogadni.!...) Márai, Proust-ok francia kiadásban, Jules Romain, teljes Tamási Áron, Karácsony Benő, Zsolt Béla, Kassák teljes életműve, az életemet meghatározó Egy ember élete polcokat megtöltő tömegével, S. Zweig, Malonyai. Néhány hét után csüggedten feladtuk, a raktár telítődött, végül a Központi Könyvtár csak egyetlen példányt fogadhatott be, a maradékot vitték az emésztőbe a soktonnás teherautók."48 A Központ könyvtárosai kritikusan figyelték a hálózati könyvkivonást, s amikor Révai József a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusán „az ellenség tudatos kártevő munkájának" tulajdonította a jegyzékek hibáit, kritikájuknak nyilvánosan is hangot adtak: „Sok példát sorolhatnánk fel az átnézés közben felmerült hibákról és elhajlásokról. Fiókkönyvtáraink forgalmából kivont könyvek között ott találtuk Benedek Elek és Verne Gyula ifjúsági remekeit, Reymont Parasztok c. művét, melyet most adtak ki újonnan a Szovjetunióban, Shaw regényeit és még számos értékes és szép művet, amelyet a hozzá nem értő könyvtáros fölös buzgalommal el akart távolítani a polcról."49 Áz utólagos kritika azonban az 54 ezer kivont mű sorsán nem változtatott. A diktatúra kultúrpolitikájának elkötelezett könyvtári vezetők viszont örömmel üdvözölték az állomány radikális kicserélődését. „Van egy része a régi könyvtári olvasóknak, amely nem fogadja el a mi könyvtárpolitikánkat, ragaszkodik a híg, hazug álirodalomhoz, és a demokráciára haragszik, amiért ezt megvonta tőle" - nyilatkozta a sajtónak Solti Andrásné. - „Ezek elmaradnak tőlünk, helyükbe jönnek mások, újak, igazi műveltségre várók és mi, a népi demokrácia könyvtárosai boldog örömmel üdvözöljük a kicserélődést."50 Az új állomány kialakulása és jellemzői Amíg a háborút megelőző tíz évben a hálózat gyarapodása átlagosan évi 16 ezer kötet volt, ez a szám 1949-ben 72 ezerre, 1950-ben 127 ezerre emelkedett, s a továbbiakban is a 100 ezer feletti szinten maradt. A hálózat gyarapodása és a könyvkivonás mennyisége ezer kötetben gyarapodás ■ törlés 48 Román József: Távolodóban. Életrajzi vázlat. Bp. 1990. Magvető. 424-425.p. 49 D. Dömötör Tekla: Az olvasói katalógusok kérdése. In: Könyvbarát, 1952. 6. sz. 7.p. 50 Solti Andrásné: Könyvtári munka az országépítésben. In: Fővárosi Napló, 1949. máj. 12. 3. p.
