Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
Kultúrforradalom és diktatúra 75 A HÁLÓZAT KÖNYVÁLLOMÁNYÁNAK ÁTALAKÍTÁSA Paradigmaváltás A radikális szemléletváltás a hálózat könyvállományának gyökeres átalakítását követelte meg.41 1945 után Solti Andrásné volt a hálózati paradigmaváltás következetes képviselője. Elődjeivel ellentétben ő nem dolgozott ki részletesebb állománypolitikai koncepciót, de évről évre meghatározta azokat az irányelveket, melyekre a hálózat állományalakításának épülnie kellett. Az 1951-es összegezés már nyíltan kimondja: a fiókkönyvtárak állományának a szocialista kultúrát és erkölcsöt, a békeharcot és a kapitalizmus maradványainak legyőzését a Párt és a Szovjetunió megszerettetését kell szolgálnia.42 Nyilvánvaló, hogy az így meghatározott feladatkörnek csak egy egészen új, „szocialista" állomány felelhetett meg. A hálózat irányítói a csaknem teljes állomány kicserélésére törekedtek. A radikális cseréhez két párhuzamos út vezetett: a régi állomány kivonása és olyan nagy volumenű gyarapítás, mely új állomány kialakítását teszi lehetővé. 1949 után mindkét út járhatóvá vált: egyrészt törvényessé vált a könyvkivonás, másrészt a könyvkiadók államosítása után a könyvkiadás már tömegméretben produkálta a kívánatos „szocialista" irodalmat. A könyvek kiadása állami illetve pártirányítás alá került, az ideológiai szempontok meghatározóvá váltak. A könyvtárnak már volt miből válogatnia, és a költségvetési keret megemelése lehetővé is tette a bőkezű gyarapítást. Ez viszont megalapozta a régi könyvek minden eddiginél radikálisabb kivonását. A régi állomány felszámolása A régi állomány kivonása a hálózat könyvtáraiból már 1945-ben megkezdődött a fasiszta és szovjetellenes művek eltávolításával, 1946-ban pedig már polgári szemléletük okán is kivontak könyveket a fővárosi fiókkönyvtárakból (1. a Koalíciós évek c. fejezetet). Ekkor az ideológiai jellegű állomány tisztogatást még a kisgazdapárti képviselők tiltakozása kísérte, a következő években viszont már viták nélkül, de még visszafogottan zajlott. 1950-re a könyvkivonás ügyének állami szinten történő rendezése megkerülhetetlen feladattá vált, elsősorban azért, mert a könyvkereskedelem államosítása után nagy tömegű „a népi demokrácia ügyét nem szolgáló" könyv került állami tulajdonba, ezekkel valamit tenni kellett. A kivonás ideológiai előkészítésének egyik állomása a Nagybudapesti Könyvtárosbizottság által 1949. október 6-án szervezett „első könyvtáros értekezlet" volt, ahol „az ózdi vasgyár és a pécsi szénmedence egy-egy dolgozója is felszólalt, s a vidéki könyvtárak megtisztítását sürgette. Az ehhez szükséges selejt- listák sürgős elkészítésére tett ígéretet a népművelési minisztérium képviseletében megjelenő Horváth Vera elvtársnő."43 41 Hasonló paradigmaváltás korábban két alkalommal történt: mikor Szabó Ervin korszakában a népkönyvtár! koncepciót a nyilvános könyvtári szemlélet váltotta fel és a Horthy-korszakban, mikor a Szentkuty által képviselt és megfogalmazott konzervatív értékrend lett a hálózati állomány fejlesztésének alapja. 42 /Solti Andrásné:/ A fiókhálózat működése 1949-50-ben. Gépirat, é.n. (1951) 8 p. FSZEK irattár 43 A könyvtárosok a kultúrfront fontos katonái. In: Szabad Nép, 1949. okt. 8.
