Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
64 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A Központi Könyvtárnak mint sajátos funkciójú tudományos intézménynek a szervezeti helye is bizonytalanná vált. Ezt a problémát Dienes László 1951-ben így összegezte: „Költségvetésileg és felügyeleti viszonylatban kétségtelenül a Főváros Végrehajtó Bizottsága hatáskörébe tartozik a könyvtár tudományos Központja is. De mint országos jellegű tudományos könyvtárat, a Központot az Országos Könyvtári Központon keresztül a Közoktatási Minisztérium kellene, hogy irányítsa. Ez azonban nem történik. Ezzel szemben a Népművelési Minisztérium Könyvtári Osztálya foglalkozik itt-ott, a népkönyvtár-hálózatunkkal kapcsolatban, a Központtal is. A Fővárosi Tanács XI. osztálya szintén csak a fiókhálózattal foglalkozik érdemben, a Központ fölött csak felügyeletet gyakorol, elsősorban, sőt lehetne mondani kizárólag gazdasági és adminisztrációs ügyekben. Emellett közvetlen utasításokat kapunk a Nagybudapesti Pártközponttól is. Ez a 'sokfelé és sehova tartozás' sokszor komoly nehézséget okoz a Központ vezetésében."19 A korábbi szerepétől megfosztott, az új szerep kialakításához egyértelmű külső elvárást nem kapó Központi Könyvtár elbizonytalanodva kereste új helyét a főváros kulturális életében. Radikális változtatási törekvések A Központi Könyvtár sajátos kettőssége - egyrészt társadalomtudományi szakkönyvtár, másrészt általános közkönyvtár - négy évtized alatt alakult ki és mélyen meggyökerezett, most viszont, a hagyományos társadalmi intézmények radikális megváltoztatásának időszakában a könyvtár gyökeres átalakítása is lehetségesnek tűnt. Két ellentétes koncepció jött létre és küzdött egymással: Dienes a szakkönyvtárat akarta eredeti tisztaságában (amilyenben egyébként sohasem létezett) visszaállítani, a másik irányzat képviselői viszont a kialakult általános tudományos könyvtári funkciót akarták egyértelmű közművelődési jellegűvé átalakítani, a közművelődési feladatok teljes skálájának vállalásával. A kibékíthetetlenül szembenálló nézetek egy kérdésben voltak közösek: a Budapest Gyűjtemény egyik radikális koncepcióba sem fért bele. Dienes László a szociológiai szakkönyvtári profil visszaállítására törekszik Dienes a Szabó Ervin-i koncepció első, „tiszta" változatát tartotta követendőnek: a könyvtár sajátos feladatát a szociológiai szakkönyvtári szerep maradéktalan betöltésében látta. Elvetette a két világháború között kialakult „általános tudományos könyvtár"-i gyűjtőkört, sőt még a Szabó Ervin idejében történt bővítéséket, a különgyűjtemények létjogosultságát is megkérdőjelezte, „a FSZEK cipeli a különgyűjtemények terhét" - írta 1951-ben, átadásra javasolva a Budapest, a Keleti- és a Szüry-gyűjteményt. Dienes e téren fundamentalista volt, az eredeti koncepció puritán híve. Az 1948-as évi beszámoló jelentés bevezetőjében egyértelműen leszögezte: a FSZEK „központi könyvtára társadalomtudományi és várospolitikai szakkönyvtár." A központot tehát szak- könyvtárnak tekintette, a társadalomtudományt pedig - itt és máshol is - szociológiai értelemben használta. (Vezető munkatársai viszont a jogot, a közgazdaságtant, a politikát is ide sorolták, ez a szerzeményezés gyakorlatát némileg bizonytalanná tette.) 20 19 Dienes László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ismertetése Galicza Et. részére. Gépirat. 1951. szept. 27. 20 p. FSZEK irattár, 1595/1951. 20 Ld. erről: Marót Miklós-Szalay György: Könyvtárunk 1955. évi felmérésének eredményei. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1955. 43.p.
