Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
60 A főváros könyvtárának története 1945-1998 könyvtár Cinkotán létesített állomása, vagy a kispesti könyvtárosok által működtetett Wekerle-telepi fiók. A hálózat 1950-es terve még a kölcsönzőállomások évről, évre való fejlesztését irányozta elő, az 1954-es jelentés azonban már inkább a fenntartásait fogalmazta meg. Patronáló mozgalom Bár az új könyvtárak szervezése a Szabó Ervin Könyvtár dolgozóit maximálisan megterhelte, a könyvtár ezzel párhuzamosan új feladatot is kapott: a Dunapentelén létesülő városi könyvtár rendszeres patronálását. Az 1951. június 8-án megnyíló könyvtár számára még a megbízott vezetőt is a Szabó Ervin Könyvtár „kölcsönözte", Marót Miklós személyében. Őt július elsejétől a könyvtár másik dolgozója, Dobos Rózsa váltotta föl. Az „önkéntes" patronálást minisztériumi rendelkezés alapján az Országos Könyvtár- ügyi Központ szervezte. 1951. október 10-én a Központ utasította a Szabó Ervin Könyvtárat: a továbbiakban Dunapentele helyett a Nagykanizsai Városi Könyvtárat kell patronálnia. Ezzel azonban betelt a pohár. A hazug képmutatást mindenkor elutasító Dienes László az eljárás jogellenes voltára hivatkozva megtagadta a további munkaerőt. „A patronálás az elrendelő minisztérium részéről burkolt személyzetnövelés" - írta az Országos Könyvtárügyi Központ vezetőjének, Zalai Zoltánnak. - „Kérdés: Társadalmi munka-e a patronálás vagy nem? Ha igen, végezhetik kedvük szerint, saját költségükre, szabad óráikban a könyvtár dolgozói. Ha nem, akkor végezze az az állami szerv, amelynek feladata a vidéki városi könyvtárak szervezése és vezetése." 14 A fiókkönyvtárak átadása a kerületi tanácsoknak 1950 végétől Budapesten is életbe lépett az új, tanácsi típusú közigazgatási rendszer, a kerületi tanácsok megalakulása után a fiókkönyvtárak hálózatának is alkalmazkodnia kellett az új, formálisan decentralizált városigazgatási rendszerhez. Korábban a Központi Könyvtár és a fiókkönyvtárak egy igazgatási egységet alkottak, a könyvtár igazgatója a Fiókközponton keresztül irányította a hálózatot. Központilag történt a személyzeti és a gazdasági ügyek intézése, az állomány gyarapítása és feldolgozása. A központ feladata volt az új fiókok létesítése, a könyvtárosok képzése és felügyelete is. 1951-től a személyzeti és gazdasági ügyek a kerületi tanácsokhoz kerültek át. A Központi Könyvtár 1951-es költségelőirányzatából a fiókok teljes személyi költségkeretét és a dologi költségek egy részét átutalták a kerületi tanácsoknak.15 A könyvbeszerzés 1953-1954 között fokozatosan került át a kerületekhez.16 A Fiókközpont a régi formájában megszűnt. A Főváros Tanács VB. Népművelési Főosztálya 1953 elején utasította a könyvtárat: „A fiókhálózat hat legjobb munkatársából 14 Dienes László levele Zalai Zoltánnak 1951. okt. 15. - OKK-iratok, Országos Széchényi Könyvtár. 15 Személyi költségre 383 ezer forintot, dologi kiadásra 211 ezer forintot utaltak át. 16 1951-52-ben a könyvbeszerzés még változatlanul központilag történt, 1953 jan. 1-től a IL, IV., IX. és XII. kerület könyvtárai már önállóan szerzeményeztek, az év októberétől újabb négy kerület csatlakozott ezekhez, 1954 jan. 1-től pedig a teljes könyvbeszerzési keretet (1082 ezer forintot) átették a kerületi tanácsokhoz.
