Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 41 A fiókvezetők rövidesen körlevelet és két könyvjegyzéket kaptak a „ritkítandó" és a „raktárba küldendő" könyvekről. A „csendes index" - ahogyan ezt a könyvjegyzéket utóbb nevezték - előszava elmondta, hogy e műveknél a szerzők iránya vagy a művek szelleme politikailag nem kifogásolható, (az ilyen műveket a „fasiszta" index alapján már korábban kivonták.) A jegyzéken csekély vagy vitatható irodalmi értékű de népszerű szépirodalmi olvasmányok szerepeltek, (Komáromi János, Bartóki József, Axel Munthe stb.), vallásos világnézetű szerzők, (Sík Sándor, Magyar katolikus elbeszélők 1942, Prohászka összes műve, Marcell Mihály: A katolikus nevelés és szellem stb.), más szerzők polgári szemléletük miatt kerültek a jegyzékre, (Benedek Marcell, Fináczy Ernő, Pethő Sándor stb.), s ugyancsak indexre kerültek a polgári közgazdaságtudomány művelői, (Balla Antal: A legújabb kor gazdaságtörténete.) A csendes index egyik pikantériája volt, hogy kivonásra ítélte a hivatalban levő tájékoztatási miniszter, Balla Antal műveit is.54 A könyvtár intézkedése a koalíciós időszak kezdetén még váratlan volt, kisebbfajta botrányt kavart. A városi közigazgatási bizottság 1946. február 11-i ülésén Bognár József kisgazdapárti képviselő szóvá tette az ügyet, helytelenítve az olyan könyvek indexre tételét, melyek nem fasiszta szemléletűek és szellemükkel semmilyen politikai célzatot nem szolgálnak. Ezzel - mondta - „egy egyoldalú szempontot viszünk keresztül az összes könyvtárakban. Ez az egyoldalú politikai szempont ma nem Magyar- ország egészének politikai szempontja, már a pártpolitika határát súrolja. Mi a szellemi szabadság alapján állunk és azt akarjuk, hogy az emberek a jót és a rosszat tárgyilagosan lemérve, szabad emberként tudják meggyőződésüket megválasztani."55 Vita kerekedett, melynek során Révész Mihály (SZDP) és Vida Ferenc (MKP) a Fővárosi Könyvtár igazgatójával értettek egyet. Kővágó József polgármester az esetet kivizsgáltatta. A történteket a kisgazda Kis Újság február 13-i száma a nyilvánosság elé tárta, a Szabadság viszont három nap múlva már megvédte a könyvtár eljárását, mondván, hogy „népművelési szempontból kell elvonni egyes műveket az olvasók elől."56. Hajdú Henrik a kivonásról jelentést írt. Eljárását azzal védte, hogy 25 éven át „a könyvtár állománya teljesen egyoldalúan fejlődött, kizárólag jobboldali beállítottságú szerzők foglaltak helyet a polcokon", ezek pedig kártékonyán befolyásolják a közönséget, „ezért a Fővárosi Könyvtár vezetősége úgy határozott, hogy időlegesen kizárja a forgalomból azokat a műveket, melyek hatása a szociálpedagógia és a demokratikus közszellem szempontjából aggályos."57 A csendes index ügye lekerült a napirendről, ez tovább erősítette a könyvtár állománytisztítási törekvéseit. Solti Andrásné egy hónap múlva, májusban már a könyvtár legelső feladatának minősítette az állomány felfrissítését és a „félponyva" példányszámának ritkítását. Ekkor még optimistán bízott az olvasók átnevelhetőségében. „Találunk olyan olvasókat" - írta - „akik ha Bozzay Margit vagy Harsányi Zsolt valamelyik műve történetesen 'nincs bent', akkor szükségből beérik Balzac-kal vagy Dosztojevszkijjel is." 1947-ben végre alkalma nyílt a könyvtárnak nagyobb tömegű új könyvet beszerezni, 54 A könyvtár a sajtóban azzal védekezett, hogy ezt tapintatból tette, feltételezve, hogy Balla nem szívesen vállalná ezeket a műveket. Szabadság, 1946. febr. 16. 55 Fővárosi Közlöny, 1946. 9. sz. 264. p. 56 A.N.:Népművelési szempontból kell elvonni a műveket az olvasók elől. In: Szabadság, 1946. febr. 19. 57 Források Budapest múltjából. IV. köt. Források Budapest történetéhez 1945-50. Bp. 1973. 85. p.
