Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A könyvtár működése 1980-1998
A könyvtár működése 427 szemlélet, a szakmai közvélemény láthatóan nem egységes, [...] szélsőségesen polarizált. Annyi bizonyos, hogy a megoldást a társadalmi szükségletekben, igényekben kell keresnünk..."206 A vita mértékletes megközelítésre intett. Mindenesetre 1993-ban centralizálták a beszerzést és a feldolgozást: a KÉSZ - megelőzve a nyomtatottakat - ezt a dokumentumot letétbe adta. A „videóláz" a korszak közepétől alábbhagyott, majd elcsitult. Az intézmény vezetősége a videókazetta-forgalom csökkenésének okát a kereskedelmi tévék megjelenésében, a könyvtáraknak a szórakozási igény kielégítésében való hátrébbkerülésében látta.207 Ám akkorra az audiovizuális kiadványok végleg betörtek a könyvtárba, még akkor is, ha sikerük igazán az „intellektuálisabb" CD-nek és CD-ROM-nak volt köszönhető. 1991-ben néhány könyvtár kezdte a gyűjtést, majd 1992 lett a CD-lemez áttörésének éve. Rohamosan növekedett azon egységek száma, melyek nemcsak gyűjtötték, hanem kölcsönözték is az új dokumentumfajtát.208 Ez jelezte a fizetőképes keresletet. 1998-ban mintegy negyven helyen lehetett CD-t kölcsönözni. Ugyanekkor a kölcsönzésben a könyvek aránya még mindig 89% volt.209Az 1996-os beszámoló szerint „ebben az évben bontakozott ki hálózat-szerte a zenei CD-k kölcsönzése (némely régióban minden egységben, másutt néhány könyvtárba koncentráltan), bár a forgalom elmaradt előzetes várakozásunktól. (így is összesen 166 334 CD-t kölcsönöztünk ki viszonylag szerény térítési díjért.) A hazai könyvtárak közül elsőként vezettük be néhány hálózati tagkönyvtárban és a Központi Könyvtárban először kísérleti jelleggel, majd az év második felétől rendszeres szolgáltatásként a CD-ROM-ok kölcsönzését."210 1997-ben a Központi Könyvtár és 15 tagkönyvtár kölcsönzött CD-ROM-ot (a dokumentumfajta 24 helyen jelent meg). Az első jelek azzal kecsegtettek, hogy ez a szolgáltatás is önfenntartóvá válhat.211 Térítéses szolgáltatások A köz(művelődési) könyvtári szolgáltatások, nem eredendően, de a második világháború után mindenképpen, világszerte ingyenesek voltak. Az ingyenesség a könyvtárak már-már immanens jellemzőjének számított Magyarországon is. Ezért volt erős megrázkódtatás, amikor az 1980-as évek restrikciós jelenségei miatt a fejlettebb országokban és Magyarországon is a könyvtárak arra kényszerültek, hogy fennmaradásuk érdekében, gondjaik enyhítésére, lassanként térítésessé tegyék szolgáltatásaikat. Korlátozzák, részben megszüntessék az ingyenességet. A beiratkozási díj (a FSZEK-ben 1989-ig) jelképes volt, nem számított térítésnek. A késedelmi díj is - a FSZEK-ben ebből egyre nagyobb összegek folytak be - inkább nevelőkényszerítő eszköznek minősült, mint bevételnek. A kártérítés, a vissza nem szolgáltatott dokumentumok perlése vagyonvédelmi célokat szolgált. Bizonyos szolgáltatásokért már jóval korábban fizetni kellett. A papírmásolás az egész évtizedben szerény összegű, de térítéses szolgáltatás volt. Az első tudatos lépésnek az 206 Barczi Zsuzsa: Vitazáró helyett. = Könyvtári Híradó, 1992. 5. sz. 1-3. p. 207 Vö. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Jelentés, 1997. Bp. 1998. 4. p. 208 Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Jelentés, 1992. Bp. 1993. 9. p. 209 Vö. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve. 26. köt. 1997-1998. Bp. 2000. 7-8. és 10. p. 210 Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Jelentés, 1996. Bp. 1997. 4. p. 211 Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Jelentés, 1997. Bp. 1998. 5. p.
