Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A könyvtár működése 1980-1998
A könyvtár működése 425 elvi kérdést és gyakorlati problémát vetett fel; a gyűjtőkörrel, a hozzáférés módjával, a fejlesztés irányával kapcsolatos szakmai elképzelések és vélemények mindmáig megoszlanak."198 A FSZEK volt az első közkönyvtár - először a Kertész utcai szakolvasóteremben -, amely belépett a videót magába integrálok közé. 1990. június 1-jétől 4 könyvtárban bevezették kölcsönzését is. A hazai szakirodalomban a videó könyvtári problematikájának első történeti-elméleti, külföldi és hazai áttekintésére FSZEK- munkatárs, Kopcsay Ágnes vállalkozott. A videó általában hasonló utat járt be, mint sok más dokumentum. A beszerzéstől a szolgáltatásokig az alapelvek azonosak a többi dokumentuméival. (Vannak persze sajátosságai, bevezetésének fokozatai, eltérő szempontjai.)199 A tartós igény, a gyors elterjedés, a gyorsan megtérülő befektetés, szolgáltatás, gyakorlat felmérésért kiáltott.200 Ez igazolta, hogy a szolgáltatás révén több mint tíz százalékkal gyarapodott a beiratkozok és könyvtárba járók száma. Velük a hagyományos szolgáltatásokért nem vonzódó rétegek jelentkeztek. (1988-ban az aktív keresőknek 34,4, a videót kölcsönzőknek 56,8%-a volt fizikai munkás.) Igazolta a vizsgálat, hogy e hordozó (is) integrálódott az immár modern médiatár egészébe. Könyvtári szolgáltatásként, nem videotékaként működik. A kizárólag hagyományos és a kizárólag nem hagyományos dokumentumokat fogyasztók - átmenetekkel tarkított - széles skálán helyezhetők el, amelyet iskolai végzettség, foglalkozás befolyásolt. „A médiatár 'csak' esélyt kínál a dokumentumfajták fogyasztása közötti szakadék áthidalására, a verbális és a vizuális kultúra közeledésére."201 A szolgáltatással közel kétharmados arányban való elégedettség a kereslet és a kínálat eltéréséből fakadt. Az áldozatra hajlandók választékbővítést, nagyobb példányszámot, jobb minőséget vártak. Az új szolgáltatás a könyvtártól elsősorban szórakozást, kikapcsolódást elváró olvasók köréhez igazodott, kereslete tartalmilag megegyezett a könyvet kölcsönzőkével. A videózás elterjedése egybeesett az olvasás háttérbe szorulásával. A vizsgálat kimutatta, hogy a videózás semmitől nem vett el időt, inkább űrkitöltő szerepet játszott, szabad kapacitásokat kötött le, az otthonülő, beszűkült életmódúak szegényesebb életformáját tette változatosabbá. * A felmérés élénk vitát váltott ki. Volt, aki vállaltan egyoldalú vitacikkében a szolgáltatást öngólnak, minősítette. Szerinte a könyvtáros felelős azért, mivel „eteti" a tömegeket.202 Azt firtatta, hogy meddig szentesíti a cél az eszközt. A videó hozadékából szabad-e menteni a közművelődés bázishálózatát? Szenvedélyesen apellált az értelmiségiek felelősségére. A kulturált és a „tagolatlan érzelmekkel, kommunikációképtelenséggel megvert, az érdeklődés széles spektrumát soha meg nem ismerő [...], egyre inkább elbarbárosodó réteg" közötti szakadék a kivédésére szólított fel. A szellemi mellett fizikai elnyomorodást is vizionált, az igénytelenség hatványozott újratermelődésétől tartva. Az új szolgáltatás miatt „éppen hely, munkaerő, pénz van kevés a tartalmas könyvtári munkára egyáltalán (amibe hangsúlyozom: egy arányos, értékekre is ügyelő videó kölcsönzés nagyon is beleférne!)"203 198 Barczi Zsuzsa: Videokazetta-kölcsönzés a könyvtárakban. = Könyvtári Híradó, 1992. 2. sz. 4. p. 199 Kopcsay Ágnes: Videó a közművelődési könyvtárakban. 1-2. = Könyvtáros, 1990. 9. sz. 551-556., 10. sz. 585-590. p. 200 Barczi: Videokazetta-kölcsönzés... i. m. = Könyvtári Híradó, 1992. 2. sz. 4-6. p. 201 Barczi im. 5. p. 202 Ottovayné Ecsedi Klára: Az olvasni tudók felelősségéről, avagy az érem másik oldala. Szubjektív megjegyzések a videózás kapcsán. = Könyvtári Híradó, 1992. 4. sz. 1. p. 203 lm. 2. p.
