Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A könyvtár működése 1980-1998
406 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Az 1995 végén a hálózat 12 könyvtárában egy hónapig regisztrált és az egyik napon az olvasókkal kitöltetett kérdőívvel megerősített vizsgálat legfőbb tanulsága: főleg a kellő példányszám hiánya miatt nem teljesült a kérések zöme. A hiába kért munkák 82%-át megvásárolták ugyan a könyvtárak, de csak 77,1 %-uk volt elérhető a helyszínen. A sikertelenül keresett szépirodalomnak csupán 8,1%-át nem vették meg a könyvtárak, a szakirodalom 21,4%-át nem szerezték be, a folyóiratok 72,5%-át nem fizették elő. A nem teljesített kérések (65,5% szak-, 32,7% szépirodalmi) fordított arányokat mutattak, mint a teljesített kölcsönzések. A keresettebb művek a tudományágak, szűkebb szakterületek összefoglalói, a világ- és a magyar irodalom klasszikusai közül kerültek ki, de felbukkant a hiába kért munkák között egy-egy népszerű lektűrszerző regénye is. „Mindenféle hiányjelzést egybevetve, első helyen a tanulók igény-kielégítése szenved csorbát, kiemelkedő 63,6%-os aránnyal az egyetemi hallgatóké, a középiskolásokéval (46,3%) majdnem azonos mértékben vár teljesítésre az értelmiségiek 42,9%-ának érdeklődése, az aktív keresők egyéb csoportjai mellett a legalacsonyabb százalékos aránnyal, a nyugdíjasok 35,1 %-a is számít a kínálat bővítésére."139 Leginkább a nem kellő példányban beszerzett művek okozták a késedelmet az igények teljesítésében. Az 1990 óta beszerzett művek (erre irányult a kielégítetlen igények több mint fele) 37,5%-át egyetlen példányban vásárolták meg a könyvtárak. Ha a három legnagyobb könyvtárat leszámítjuk (itt kétpéldányos volt a többség), a többiben 51,9%- os volt az egypéldányos beszerzések aránya.140 A könyvtárak a választékot előnyben részesítve, az igényeket helybeni használattal igyekeztek kielégíteni. Ezt az olvasók harmada nem fogadta el. A kölcsönzés helyetti prézens szolgáltatások nyújtására a könyvtárak többsége nem volt alkalmas, s olvasótáboruk sem szokott hozzá a helyben- olvasáshoz. A használói igények elsőbbségét hiába ismerték fel, a könyvtárosok megszokásból, a változó igényeket nem kellően ismerve, továbbra is a teljességre törekedtek a beszerzésben. A nem teljesített kérések 78,3%-a egyszeri volt, egy részük feltehetően a ritkán keresett művek kategóriájába tartozott. Kielégítésükhöz rendszer kellett volna. A könyvtárközi kölcsönzés pénzbe került, a KÉSZ inkább pénzt keresett, s a hangzó, meg az audiovizuális dokumentumokra koncentrált. Úgy tűnik, túl sok láncszem szakadt el. A körkörös védelembeli feladatainak a főkönyvtárak jó része nem felelt meg. A kerületközi könyvtárak létre sem jöttek. A KÉSZ csupán részben segített. Az állampolgár rákényszerült a könyvtárakra, de hamar csalatkozott is bennük. A jóval gazdagabb skandinávok könyvtárba jártak könyveket, időszaki kiadványokat olvasni, Magyarországon és a fővárosban az elektronizáció és ez által a távoli hozzáférés is késett. A tanulásból fakadó fokozott érdeklődés gyakran vezetett csalódáshoz. A képző- intézmények eleve vagy hiányzó műveket jelöltek ki, vagy még inkább a példányszámmal nem tudták követni az igényeket a könyvtárak. A FSZEK éves jelentései, évkönyvei az olvasótábor differenciáltabb vizsgálatához az 1990-es években nem közöltek adatokat. Inkább megfigyeléseket rögzítettek. Felfigyeltek a családi beiratkozásra: arra, hogy az emelt beiratkozási díj miatt csak egy családtag iratkozik be, de az egész család használja a könyvtárt. Ezt nem támasztja alá az a tény, hogy ekkortól rohamosan csökkent a(z „olcsóbb") beiratkozó gyerekek száma. Ellentmondásos továbbá az iskola korábban vélt pozitív hatásával is, mert miközben csökkent a beiratkozok száma, a látogatóké és kölcsönzéseké nőtt. 1992-ben figyeltek fel arra, 139 Barczi: Nem teljesített i. m. 3. p. 140 Vö. a bővebb, évkönyvbeli változat 98. p.
