Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
358 A főváros könyvtárának története 1945-1998 nyújtson a legfőbb tudományterületeken. Az elemzések most azt eredményezték, hogy meg kell maradni az évszázad során kialakult keretek között. A társadalomtudományi irányultságon változtatni nem szükséges, sőt felesleges és helytelen volna. Az új, illetve kibővített épületet a meglévő funkciók magasabb szinten, szélesebb kör számára történő ellátásának igénye, illetve néhány eddig csak csírájában (pl. közhasznú információs szolgálat), vagy még úgy sem létező, de lényegi (pl. gyermekkönyvtári szolgálat) funkció kibontakoztatása elégségesen megindokolja. Budapesten összességében - tetszik, nem tetszik - a legmagasabb szintű könyvtári ellátást nem egyetlen intézmény, hanem könyvtárak sora valósítja meg, olyanok, amelyek egyúttal országos nyilvános szakkönyvtárak is. Ráadásul ezek a könyvtárak igen rövid sugarú körben helyezkednek el. így a FSZEK-ben elegendő a szociológia országos szakkönyvtári szintű gondozása, a társadalomtudományi szakok megerősítésével. A többi területen pedig a közkönyvtári ellátás felső szintjének alapvető, kiinduló, a nagyközönség igényeinek megfelelő tájékoztatási feltétele megteremtése szükséges. A teljes körű nyilvános közkönyvtár feladatkörébe pedig beletartozik a helyismereti funkció, vagyis a Budapest Gyűjtemény is. A számítások szerint - megalkuvással, némi területi önmérséklettel - elegendő a kínálkozó lehetőség. A Wenckheim-palota, a Reviczky utcai épület és a Baross utcában emelt új szárny - teljes beépítés esetén - 12-13 ezer négyzetméter. Kétségtelen, hogy ez nem elég a Központi Könyvtár valamennyi funkciója számára. Tekintetbe kell venni azonban a következőket: a Központi Ellátó Szolgálat 600 négyzetméteren kielégítő elhelyezést kapott a Zrínyi utcában. Elkészült az 1500 négyzetméteres szolgáltató ház, amely befogadja az egyébként sem belvárosba való, az egész hálózatot ellátó műhelyeket. A Reviczky utca és az Ötpacsirta utca sarkán, a Központi Könyvtártól 50 méterre lévő Pálffy-palota mintegy 2700 négyzetméterén elhelyezhető a Zenei Gyűjtemény és néhány, nem szorosan a Központi Könyvtárhoz, hanem az egész rendszerhez tartozó részleg (gazdasági és műszaki osztályok, belső ellenőrzés, szakreferensek, belső továbbképzés). így 17-18 ezer négyzetméterrel, az eredetileg előirányzott alapterület kétharmadával lehetett számolni. A kívánatos, ám csak a vágyálmok remélte alapterület csökkenése ellensúlyozható könyvtártechnológiai eszközökkel is. Egyre nagyobb hangsúly esik ugyanis a tulajdonlás helyett a dokumentumokhoz való hozzáférésre. Növekvő szerepet tölt be a könyvtárközi együttműködésen alakuló dokumentumellátás, a számítógépes távoli adatbázisokhoz való hozzáférés, a hazulról történő könyvtárhasználat, valamint az egyéni igényekre papír- vagy elektronikus dokumentumot szolgáltató elektronikus könyvtárak használata is. Hosszú vitákban kristályosodott ki az a nézet, hogy a Központi Könyvtárnak szigorú archiválási kötelezettsége csak a budapesti helyismereti dokumentumok tekintetében van. A szociológia szakterületén az archiválási feladat a tartalmi megőrzésre redukálódik, a többi szakterületen pedig a használati szempontnak kell érvényesülnie. A Központi Könyvtár - a helyismereti és a szociológiai anyag kivételével - közelíthet a nullanövekedésű könyvtár modelljéhez. A számítógépes technológia megkönnyíti a külső tároló raktárak igénybevételét. A kérdés úgy vetődik fel: a növekvő használói létszámot meddig lehet a Központi Könyvtárban ellátni, mikor, hogyan kell az olvasókat szolgáltatások szervezésével a tagkönyvtárak felé irányítani? Az automatizált, önellátási koncepcióját feladó könyvtár kisebb alapterülettel
