Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 339 központi irányítóapparátust, koncepcionális szinten kísérletet tett a hosszú távú könyvtárfejlesztés irányának meghatározására, nagy vállalkozást indított el a számítógépesítés terén, új szolgáltatásokat vezetett be, hogy csak néhány területet érintsek. Sok tekintetben ez a megújulási hullám országos hatást is keltett, példát, más esetben vitatni való megoldást kínálva. Mindezzel együtt a halmozott hátrányokból - főként a szűkösnél is nyomorúságosabb anyagi feltételek okán - máig sem tudott megszabadulni, miközben az utóbbi évek elszabadult inflációja újabb krízishelyzetet teremtett."299 A FSZEK stratégiájával értettek egyet, azt felerősítették. Néhány kérdésben ütközött a radikálisabb svéd szakértő és a helyzetet jobban ismerő hazaiak véleménye. A főigazgató reagálása szerint, az eltérés nem .elvi, hanem abból eredt, hogy az érintettek jobban érzékelték az akadályokat, esetleges taktikai hátrányokat, mint a szakértők. A szakértők nyomatékosan felhívták a figyelmet a központ és a hálózat katasztrofális állapotára. Arra, hogy a FSZEK feltételrendszere nemcsak a változó társadalmi igényekhez képest, de a külföldi és a hazai intézményekkel összehasonlítva is nagyon rossz. Sürgős, radikális beavatkozást igényeltek a fenntartótól. Szerintük - erőfeszítések ellenére is - két könyvtár él egymás mellett, „a tudományos kvalitásait kamatoztató központi gyűjtemény és a nyilvános könyvtári funkciókat teljesítő hálózat." (Svéd fogalmazásban: „két alapvetően különböző típusú könyvtárból áll, amelynek közös az igazgatása.") A főigazgató magyarázatként a hagyományra, a fővárosi munkamegosztásra hivatkozott. Szerinte a feltételek hiányában a nyilvános könyvtári központ irányában tett lépések sem vezethettek átütő eredményekhez. A szakértők a belső erőre támaszkodó kis lépések politikáját is bírálták. Új központot szorgalmaztak. A göteborgi könyvtárigazgató szerint „az új Központi Könyvtárnak a fővárosi könyvtári rendszer valóban szerves részeként kell működnie és közművelődési - nem pedig tudományos - könyvtárnak kell lennie". A FSZEK vezetősége sem az új épület ellen volt, csak reálisabbnak tartotta „a jelenlegi három épület felújításával, átalakításával és bővítésével" megoldani a központ gondjait. A Kulturális Bizottság 25 000 négyzetméteres új könyvtár mellett foglalt állást, „Budapest központjában, a Károly körúti ingatlanrészen." Előírta: „a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár készítse el funkcionális tervét az egész hálózatra és az új Központi Könyvtárra vonatkozóan, 1993. március 31-ig."300 Ezt teljesítette is az 1993. március 2-i kelettel készült, vitára közreadott szakmai koncepció. Az előző időszak során kikristályosodott alapelveket rögzítette, s alkalmas volt arra, hogy fogódzóként használhassák.301 A svéd szakértő szerint központ és hálózata túlzottan a humaniórákra koncentrál. Figyelmeztetett az európai trendre: egyre erősebb a napi gyakorlati ismereteket tartalmazó könyvek és folyóiratok iránti igény. A szakértői jelentés rámutatott: a FSZEK 299 Feladatterv. A Kulturális Bizottság 1992. október 13-i ülése határozatainak végrehajtására. = Könyvtári Híradó, 1992. 12. sz. 1. p. Közölte a Könyvtári Figyelő, 1993. 3. sz. 415. p. 300 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szakmai koncepciója. Tervezet. Összeáll. Papp István. 1993. március 2. Kézirat. 46 p. FSZEK irattár 224/93. Ezt a sok újdonságot (talán az iskolai könyvtári ellátó központok, a családi könyvtárnál is kisebb ellátóhelyek, vagy a munkahelyi ellátásba való bekapcsolódás lehetőségét kivéve) nem tartalmazó anyagot azzal küldték szét június 4-i kísérőlevéllel a főkönyvtárakba és az osztályvezetőknek, hogy az ősz folyamán számos fórumon megvitatják. A vitára sem a Híradóban, sem másutt nem sikerült rátalálni. 301 A gépiratok megtalálhatók a FSZEK kézirattárában, a főigazgatói összegzés első fogalmazványa és publikált, előbbiekben hivatkozott változata. A köteg tanúsága szerint megszólalt a Központi Könyvtár - az olvasószolgálat kivételével - minden középvezetője, s - nyolc híján - a 22 főkönyvtári vezető, valamint Barczi Zsuzsa.
