Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 327 14,8-ról 13,4%-ra csökkent, a fővárosban 8-10% volt, a vidéki városokban 23,3 és 27,4% között ingadozott. Az egy olvasóra jutó kölcsönzött kötetek száma országosan 24,2-ről 27,0 kötetre nőtt 1996-ra, a vidéki városokban 23,3-29,1 között mozgott, a FSZEK könyvtáraiban 27,5 kötetről 40 kötet közelébe szökött. Megtették a többnyire Budapest számára előnytelen egybevetést a külföldi nagyvárosokkal is.239Az egy lakosra jutó költségvetés, azon belül a gyarapítási mutató, a fiókok nyitva tartása, a számítógépesítés állapota, az egy lakosra jutó kölcsönzött kötetek mutatójában Budapest rendre a rangsor végére került, bár utóbbiban az évtized végére sokat javított helyzetén. A kölcsönzési alkalmak aránya az országos 10%-nyi csökkenéssel szemben a fővárosban 45%-kal nőtt az évtized végére. A kölcsönzött köteteké 43%-os növekedést mutatott, igazolván ezzel is, hogy „nem fogadhatjuk el azt az állítást, mely szerint a körülmények eleve meghatározzák a könyvtárügy mozgásterét, és annak megváltoztatására alig lehet valamit tenni."240 Az 1980-as évek újítási kedvét (gyakran kényszerből) megtartva, az 1990-es évtizedben folytatódott a polgári demokratikus közkönyvtári jellemzők meghonosítása. Az 1997. CXL. törvény számos elemét a FSZEK kísérleti műhelyében kikristályosodott gyakorlat alapján kodifikált. A FSZEK civil szervezetei és a rendszerváltás Az 1980 előtti időszakban a FSZEK-ben az állami, a párt, a szakszervezeti és a KISZ vezetőkből álló ún. „üzemi négyszög" működött. Futala Tibor szekundánsoknak nevezte őket. Szerinte a szakszervezet játszotta a „Mädchen für alles" szerepét. A FSZEK vezetősége a KISZ-től esetenként kapott segítséget, annak viszont 1980-tól a leépülése figyelhető meg. Az MSZMP- pártszervezet elé kerültek „a személyzeti, jóléti és rendszerfejlesztési elképzelések és dolgozatok, ám önmaga nem munkált ki semmit a saját életére vonatkozó jelentéseken, beszámolókon kívül."241 A demokratikus szakmai fórumok számát Kiss Jenő növelte, rendszeressé tette az osztályvezetői, illetve a főkönyvtár-vezetői értekezleteket. A koncepciókat, előterjesztéseket, vizsgálódásokat, amelyeket alkalmi bizottságok készítették elő, a munkatársak széles körével, kisebb- nagyobb munkaközösségekkel, nyugdíjasokkal megvitatta. A munkahelyi demokrácia színterei az 1980-as években kiszélesedtek. 1988-tól a régi szervezetek egy része megszűnt. Pl. az MSZMP-alapszervezet vezetősége 1989. június 6-i taggyűlésen lemondott, s a kongresszusig a 9 küldöttre bízta az alapszervezet politikai munkáját. Közülük heten az intézmény munkatársaihoz felhívással fordultak, melyben összefogásra, konstruktív párbeszédre hívták a TDDSZ-t, KKDSZ-t és a jövőben alakuló mindenféle csoportosulást, a könyvtár vezetőségét, hogy „fogadják el, sőt kezdeményezzék a - pártállásra és eszmei hovatartozásra való tekintet nélkül - különböző csoportok újító törekvéseit és érdekképviseletét." Kijelentették, hogy a jövőben is hallatni akarják a hangjukat, „Jövőbeni pártmunkánk középpontjában a szabad és alkotó szellemiséget, a könyvtár megújulását akarjuk szolgálni! Nem aka239 Vidra Szabó: A legfontosabb könyvtári mutatók változásai i. m. 19. p. 1999-ben az új nyilvános könyvtári fogalommal dolgozott, így Budapesten a FSZEK mellett további 31 nyilvános könyvtárral számolhatott. Ezzel az aktussal eltűnt a főváros korábbi hátránya a települési mutatók terén. (Pl. a beiratkozott olvasók aránya így 8,9%-ról 18,3%-ra emelkedett Budapesten, amely jobb, mint az így számolt országos 16,8%!) 240 Futala: Szinopszis i. m. 361-362. p. 241 Vö. Könyvtári Híradó, 1989. 6. sz. 8-9. p.
