Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
316 A főváros könyvtárának története 1945-1998 ségek megragadására, kihasználására volt alkalmas. A főváros könyvtára kereste helyét a „főváros könyvtári színképében."202 A 2. változat a vitában központba került elveket rögzítette. „Akkor jár el helyesen [a FSZEK], ha olyan szegmens(ek)et választ, amely- (ek) még kielégítetlen(ek), vagy más könyvtárak által kellően ki nem elégített(ek) [...] általános társadalomtudományos könyvtári ambíciók helyett a szociológiai szakkönyvtári szolgáltatásokra kell korlátoznunk a Központi Könyvtár profilját [...] Kiinduló pontul kell leszögezni, hogy eszményünk a teljes funkciójú, tehát valamennyi korosztály és társadalmi csoport valamennyi témakörre irányuló és szintben tagolódó tanulmányi, kiinduló tájékozódási és szórakozási igényeit kielégítő, s egyéb járulékos szolgáltatásokat (rendezvények, kiállítások stb.) is nyújtó közművelődési könyvtár [...] Nincs realitása annak az elképzelésnek, hogy a Központi Könyvtár és a hálózat között olyan munkamegosztás alakítandó ki, mely szerint a tudományos igényeket az előbbi, a közművelődésieket az utóbbi elégítené ki [...] Nem tartható az a tétel, hogy a hálózat szakrészlegeinek összessége kiadja egy általános gyűjtőkörű, Központi Könyvtár állományát." A Központi Könyvtár szerény bővítése és az átcsoportosítás megkezdése A nyolcvanas évek elején a kézikönyvtár nem felelt meg a (fő)városi könyvtár tájékoztatási követelményeinek. Magyar és idegen nyelven összesen 6885 kötetet tartalmazott. A vitákban tisztázódott: szerepéből, olvasótábora összetételéből következően dokumentumtípusokban, nyelvi megoszlásban, egyes szakokban többet kell nyújtania, mint egy felsőfokú közművelődési könyvtárnak. Hálózati központként többet kell vállalnia, mint egy főkönyvtárnak. Országos szakkönyvtárként a szociológia társ- és segédtudományai mellett például a statisztikai adatforrásokat is bőségesen kell tartalmaznia. A szép számú egyetemi és főiskolai hallgató részére számos tudományból a kötelező olvasmányokat tudnia kell rendelkezésre bocsátani. Az így újra tisztázott alapelvek szellemében fogtak a bővítéshez. Minden helyet kihasználva kb. 200 polcfolyómétert nyertek. így sikerült 1986 nyaráig a kézikönyvtári állományt 12 880 kötetre növelni, nem egészen öt év alatt majdnem megduplázni. Javulás állt be a bibliográfiák használatában is. Az évtized közepére a tájékoztató-könyvtár egyik legnagyobb gyűjteménye a bibliográfiai lett. Ha túlzás is a bibliográfiák olvasótáboráról beszélni, nem illúzió azt állítani, hogy igényes olvasó nem csak katalógust használ, ha a témájához szükséges irodalmat gyűjt. (A folyóiratteremben a sajtóbibliográfiák mellett repertóriumokat, folyóiratindexeket is hozzáférhetővé tettek.) A refe- renszkönyvtár polcai újra a telítettség közelébe jutottak.203 Az új Központi Könyvtár tervezésével kapcsolatos munkálatokat a főváros illetékes főosztálya - a szükséges fedezet hiányában - 1980-ban leállíttatta.204 Az ügy közel egy évtizedig állt. Az évtized közepéről szóló jelentések már arról szóltak, hogy „a Központi 202 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára alapfunkcióiról. Vitaanyag 2. Bp. 1988. október 19. 18 p. soksz. (Idézetek 5,8,9,12,14. p.) 203 Márffy István: A Központi Könyvtár kézikönyvtárának megújulása. = Könyvtári Híradó, 1986. november, 5-7. p. 204 Deák Sándor szíves közlése szerint Mezei Gyula, a Fővárosi Tanács VB művelődésügyi osztályának vezetője, 1980 elején egyéves halasztásról tájékoztatta a könyvtár vezetőségét. A téma azonban később sem kerülhetett napirendre.
