Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 295 tárellátó helyett -, és közvetlenül a könyvesboltoktól szerezte be az új dokumentumokat. Mind nagyobb figyelmet fordított a nem hagyományos dokumentumokra. 1988-ban 11 019 egységgel, 1989-ben 12 269 egységgel nőtt az állomány, nagyobb részt más könyvtárakból és régi duplumokból. 1989-ben a beszerzett könyvek száma 1695-re csökkent, a KÉSZ inkább AV dokumentumokra költött, az igényekkel összhangban.111 Korábban minden egység önmaga célozta meg a „tökéletes" könyvtárt. Több évtizedes beidegződést megváltoztatni nem volt könnyű. Munkaanyagok112, s a szolgáltatás indítása mutatták, a modellt könnyebb elméletileg leírni, mint a gyakorlatban megvalósítani. Ám a vita azt szintén mutatta, hogy a KÉSZ akkor is szükséges, ha semmi nem változik. Mire a viták lezárultak, eldőlt, saját erőforrásból, az előzményekre építve, szerény programmal kell létrehozni. Szükség és gazdasági kényszer sürgette - s ez magával hozta a buktatókat, félmegoldásokat is. Az első tapasztalatok ambivalensek voltak. A KÉSZ enyhítette, de nem küszöbölte ki a nehézségeket. Bajok fakadtak az elsődleges védvonalak gyengeségéből. Teljesíthetetlen (pl. tanulmányi) feladatokat vállaltak. A kerületközi könyvtári lépcső hiányzott. Szolgáltatás-kiegészítő funkcióján felül hiánypótlást is vállalt a KÉSZ. Szolgáltatásaiban nem érvényesült hierarchia: fiókkönyvtárat ugyanúgy ellátott, mint főkönyvtárt. Mintha most meg a KESZ-nek nevezett központtal került volna kapcsolatba minden egység. Az évtized végére a szépen fogalmazott ritka igények vállalása, a reciprok-funk- ció helyett tömegigények teljesítése kötötte le az erőit. A hálózaton belüli állománymozgatás helyett úgy szolgáltatott, mint ha a könyvtárközi kölcsönzés lett volna a feladata, mint ha különálló könyvtárakból állt volna a FSZEK. A KÉSZ a rá nem tartozó igények teljesítésére is vállalkozott, ez letérítette útjáról.113 A köz(művelődési), eredendően kis könyvtárakban kezdettől felmerült az önellátás vagy rendszer, gazdaságosság és választék ellentmondásának feloldására szolgáló módszer keresése.114 Jó megoldásnak a szakma - külföldön és itthon - a rendszerbe/hie- rarchiába szervezést és az állománymozgatást tartja. Persze más a vidéki kistelepülések, más a fővárosnak és kerületeinek ellátása. A FSZEK - a vidékiek egy részétől eltérően - rendszeres állománymozgatást a családi könyvtárakban sem tervezett, alkalmanként 111 Az adatok az 1988. és az 1989. évi jelentésből valók. 112 Az irattárból előkerült néhány gépirat a korai időkből. Tűnődés egy ellátó szolgálatról. (Első vázlat.) 4 p. (név és dátum nélkül); Katsányi Sándor készített Emlékeztetőt a KÉSZ programjával kapcsolatos 1986. nov. 10. értekezletről 2 p. Hozzákapcsolva, vélhetően az értekezlet vitaindítója. Ezt is Katsányi készítette. A KÉSZ indulása (Tűnődés és rövid távú programterv.) 11 p. 1986. nov. 4. Az állománygyarapítás összehangolását célozta (1986. november 27.) két körlevél a kerületi főkönyvtárak igazgatóinak. Mutatja az elszánásokat az Esszé gépirati változatában az e témát tárgyaló fejezet mottója. A Stratégiai tartalék jelszava: „Egy könyvtár nem könyvtár, de még sok se mindig az." A Központi Ellátó Szolgálat jelhangja: „Vesszen az autarkia!" 113 Vö. és a számszerű eredményeket lásd Horváthné Jakubecz i. m. 114 Tóth Gyula: A kiskönyvtári ellátás historiográfiájának vázlata. = Könyvtári Figyelő, 1997. 4. sz. 682-704. p.
