Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 293 dolgozatát. Ehhez csatoltan található szintén gépiratos formában Maruszki József szenvedélyes hozzászólása (kézzel ráírva: 1985. IX. 6.). Ebben részben a lakótelepek átmeneti voltával, részben az eddigi sikertelen felajánlkozásokkal, részben a közösség és a neki szolgáló könyvtár végig nem gondolt voltával érvelt a javaslat ellen. Leszögezte: „meggyőződésem, hogy az anyag javaslata a kényszerítő és sürgető jelen problémáinak kompromisszumos megoldása és nem a könyvtárak jövőbeni fejlődésének iránya."103 Arra sincs bizonyíték, hogy a vita volt-e valamilyen hatással a lakótelepek, peremkerületek intézményekkel való ellátására. A Központi Ellátó Szolgálat (KÉSZ) létrehozása A KÉSZ a családi, a kétfedelű könyvtárak létrehozásának feltétele, stratégiai tartalék. Fontosabb, előbbre való a kerületközi könyvtáraknál. A szolgáltatások egész rendszerét kell nyújtania. Ritkán keresett, nagy információértékű dokumentumok gyűjteménye, így teljesülhet ki a hálózat gyűjtemény jellege. Találó megfogalmazással „a 'KÉSZ recip- rok könyvtár/ fordítottja az 'igazi' könyvtárnak."104 A tömeges igényekkel nem foglalkozik. Kiegészítője a könyvtáraknak: együtt alkotnak kerek egészet. Nem rossz, sőt nagyon is jó dokumentumokat gyűjt. Ezek használata egy-egy könyvtárban alacsony volna, de a hálózatnak érdemes beszerezni/előfizetni. Katsányi Sándor megfogalmazásában: „Azokat a könyveket szerzi be, melyek túllépik a családi könyvtárak gyűjtőkörét. Különös gondot fordít azokra, melyeknek a főkönyvtárakban sem kell meglenniük a csekély kereslet miatt."105 A kereslet csökkenésével a példányszámot csökkenteni kell. Gyűjtőköri szabályzat hangolja össze az ellátás előző szintjeivel. A vitaanyag kidolgozásakor nem volt eldönthető, a KÉSZ miként tudja magára vállalni az állománygyarapítás központosítását. Ugyanígy nem lehetett dönteni a Központi Könyvtár és a KÉSZ viszonyáról sem. Viszont, „semmiképpen sem engedhető meg, hogy egy második Központi Könyvtár alakuljon ki azon a címen, hogy Központi Könyvtárunk sanyarú elhelyezési körülményei között nem képes állományát az egész hálózatra való tekintettel fejleszteni. Ugyanakkor a KÉSZ - különösen kifejlett formájában - a Központi Könyvtár kiszolgáló-ellátó szervezeteként is számításba vehető. Egy jól működő KÉSZ a központ és a hálózat egyre szorosabb egységét is szolgálja."106 Az induláskor fontos szerepet szántak a folyóiratoknak. Az időszaki kiadványok 1983-ban kialakított kezelési rendje azt célozta, hogy kerületenként a jelentős információtartalmú folyóiratok megtalálhatók legyenek. A lépcsőzetes ellátás és a KÉSZ létrejötte lehetővé tette, hogy a hálózat egészére vonatkoztassák az elvet. Előfizetésben, megőrzésben, szolgáltatásban az igénybevétel került előtérbe. A folyóirat-bizottság javaslatára a főigazgató előírta, a KÉSZ ne fizessen elő időszaki kiadványokra, ezeket a főkönyvtáraktól vegye át és szolgáltassa.107 103 A Híradóban további vitának nincs nyoma, valószínűleg lekerült a napirendről. 104 Lényegi vonásait az esszé alapján foglaljuk össze. 105 Katsányi Sándor: Tizenhárom kérdés a Központi Ellátó Szolgálatról. = Könyvtári Híradó, 1987.1. sz. 1-2. p. 106 Papp István: Esszé i. m. 49. p. 107 Az „Időszaki kiadványok kezelése a FSZEK hálózatában. Szakmai iránymutatás" 7 p. tervezete 1987. április 1-jén kelt, április 22-i osztályvezetői értekezlet tárgyalta meg. Részletes ismertetését lásd Bartos Éva: Az időszaki kiadványok megőrzésének és szolgáltatásainak új rendje. = Könyvtári Híradó, 1988. 4. sz. 1-3. p.
