Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 275 jövőben is, de nem lehetnek az egész országra érvényes gyűjtőköri elvek, törzsállomány-jelzések, stb. Kísérletezni csak az olvasó bevonásával helyes..."51 A könyvtár vezetősége érzékelte: a 70-es évektől szembetűnő életmódváltozás csökkenti az olvasásra fordítható időt. Felfigyelt arra, hogy új olvasói, könyvtárhasználói szokások jelentek meg: növekedett a szakkönyvek iránti igény, számottevő a hangzó- és más, nem hagyományos könyvtári dokumentumok használata, eltolódás mutatkozik a szórakoztató műfajok javára. Érzékelte két használói társadalmi réteg mind markánsabb jelenlétét, várható növekedését: a tanulóifjúságét és a nyugdíjasokét, utóbbiak ellátásának nemcsak kulturális, hanem szociális feladatát is. Érzékelték, nemcsak angolszász területen, itthon is, hogy mind több az ún. böngésző olvasó, s az új igények kiszolgálása létkérdés.52 Kiss Jenő szerint a könyvtárnak és a könyvtárosoknak kell változniuk és folyamatosan megújulniuk, még jobban igazodniuk az olvasói igényekhez. Az olvasói érdeklődés figyelembe vételét azzal indokolta, hogy „a nevelési szándék áttételesebb érvényesítése, a szórakoztató funkció tudatosabb vállalása mellett a használói kör bővülését is várjuk ettől a kísérlettől. Azt, hogy a könyvtárosok könyvtárát túlhaladva, az olvasók könyvtárát valósítsuk meg."53 Későbbi, erőteljesebb fogalmazása: „A nyugat-európai (elsősorban az angol, a skandináv, de sok német és holland is) könyvtárakban napjainkra modellváltás történt. A könyvtár nem nevelési intézmény, hanem a fenntartó közösséget szolgáló, annak igényeihez igazodó, nem valamiféle elvont eszményt megvalósító, hanem inkább szolgáltató intézménnyé vált."54 A kísérlet tapasztalatait hasznosította Papp István hálózatfejlesztési koncepciójában. Állományapasztási viták és koncepciók Az állomány tárolása nem csak a hálózatban okozott komoly gondot. A könyvtár vezetősége a Központi Könyvtárban is változtatásra szánta el magát. Úgy ítélte meg, hogy évtizedes mulasztás miatt nagyon sok profilidegen, fölösleges, nem odavaló, használ- (hat)atlan dokumentum halmozódott fel. A gondon nem segített a külső raktározási lehetőségek javulása, duplum- és tároló raktár működtetése. Ezen állományrészek további tárolása értelmetlen volt. A megőrzést elsődleges feladatának valló hazai könyvtárosi gondolkodás és gyakorlat ez idő tájt is uralkodott. A felhalmozott óriási állományoktól várta elhelyezési gondjai megoldásának kikényszerítését inkább, mintsem maga tett volna erőfeszítéseket. Az állományapasztás az 1970-80-as évek fordulóján a hazai könyvtárügyben inkább ritka kivétel, mint rendszeres és tervszerű gyakorlat. Legfeljebb vis maior okokból (rongálódás, elvesztés, lopás stb.) töröltek, mintsem avulás, nem-használat okán apasztottak volna. A gyarapítási irodalom, tananyag tengernyi - a cseppekben mérhető, közhelyes apasztási ismeretekhez képest. (Az állományvizsgálati módszereknek is híján volt ekkortájt a szakma.) 1984 és 1987 között megfigyelhető az érdeklődés fokozódása - ám akkor is inkább a 51 Az OSZK-KMK a FSZEK-kel közösen jelentette meg 1984-ben Patrícia Ainley és Barry Totterdell Az állomány másfajta elrendezése a közművelődési könyvtárban. Új megoldások, c. munkájának tömörítvény változatát. A kiadványt a Könyvtári Híradó, 1984. októberi számában Horváth András ismertette (6-7. p.) 52 Maruszki József: Újmódi könyvkiválasztó övezet a József Attila lakótelep könyvtárában. = Könyvtáros, 1986. 5. sz. 287-289. p. 53 Kiss Jenő: Mérlegen i. m. 512. p. 54 Kiss Jenő: Hagyományos és új szellemi szolgáltatások. = Társadalmi Szemle, 1986. 5. sz. 83. p.
