Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
VISSZATÉRÉS A SZABÓ ERVIN-I ALAPOKHOZ ÉS KORSZERŰSÍTÉS 1980-1998 Vezető- és szemléletváltás Az 1970-80-as évtized fordulója a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a vezetőváltás időszaka volt. „Mindenképpen korszakhatár" - írta Futala Tibor.1 Az előző évi változások folytatódtak: az 1979. július 1-jétől főigazgató-helyettes Kiss Jenő 1980. január 1-jétől megbízott, augusztus 1-jétől kinevezett főigazgató lett. Kiss Jenő (Kemenesmihályfa, 1933. febmár 26.-Úri, 2003. július 21.) 1951-1955 között végezte el az ÉLTÉ könyvtár szakát. Első munkahelye a békéscsabai Megyei Könyvtár volt, itt közművelődési könyvtári benyomásokat gyűjthetett a kiváló Lipták Pál mellett. Rövidesen, 1956-tól az Országos Széchényi Könyvtár módszertani osztályán, majd az utódintézetben, a Könyvtártudományi és Módszertani Központban tudományos munkatársként szakkönyvtári tapasztalatokkal gazdagodott. 1960-1968 között a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) könyvtári előadója volt, ahol a közművelődési könyvtárak másik csoportjáról szerzett szakmai, szervezői tapasztalatokat. Innen a kulturális irányítás legmagasabb fórumához került: a Művelődésügyi Minisztériumban kezdetben az Országos Népművelési Tanács titkári teendőit végezte, azután a Közművelődési Főosztálynak lett előbb helyettes-, majd főosztályvezetője. A közművelődés, a könyvtárügy felpezsdülési korszaka volt ez. A művelődés legfontosabb dokumentumainak (pl. a közművelődési párthatározat 1974-ben, majd a közművelődési törvény 1976-ban, illetve az 1970-es, III. könyvtárügyi konferencia, a különböző irányelvek, valamint az 1976. évi könyvtári törvényerejű rendelet) előkészítésében és megalkotásában vehetett részt. Mielőtt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba került, széles körű szakmai és irányítási tapasztalatokra tett szert, s ezeket, valamint az új posztján nem kevésbé fontos kapcsolati tőkéjét vihette űj munkakörébe. Érdemeit többek között a Kiváló Népművelő (1970), már FSZEK-beli munkájáért elnyert Szabó Ervin Emlékérem (1989), nyugdíjba vonulásakor a Pro Urbe Budapest (1998) kitüntetésekkel ismerték el. Jelentős szakirodalmi munkásságát a hazai és külföldi szaksajtóban fejtette ki, de jelentek meg önálló kötetei is, pl. a Könyvtárosok zsebkönyve (1964) Bereczky Lászlóval és Papp Istvánnal, a Libraries in Hungary (1972) mely az angol mellett németül, oroszul és japánul is megjelent, A magyar könyvtárak (1988 angolul is). „A könyvtárüggyel kapcsolatomat nem szakítottam meg, 1963-1978 között külső előadóként tanítottam az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtártani, könyvtár- és közművelődéspolitikai ismereteket [...] 1954 óta kb. 100 könyvtári és művelődéspolitikai cikkem, tanulmányom jelent meg a hazai és külföldi szaksajtóban [...] 1979 júliusától megvalósíthattam régi vágyamat, eredeti szakmámba visszatérve, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgató-helyetteseként, 1980. augusztus 1-től az intézmény főigazgatójaként dolgozom." (Szakmai önéletrajz, 1983.május 9.) Németül olvasott, angolból középfokú nyelvvizsgája volt, lengyelül és oroszul tanult. 1992-es pályázata szerint 1956 óta tagja, egy időben alelnöke volt a Magyar Könyvtárosok Egyesületének. A Magyar UNESCO Bizottságnak tagja, az IFLA köz- művelődési könyvtári szekciójában két cikluson át képviselte Magyarországot, 1980-tól az INTAMEL-ben, a Nagyvárosi Könyvtárak Nemzetközi Szövetségében a FSZEK-et. 1 Futala Tibor: Szinopszis a FSZEK története c. monográfia 1979-2000 közötti részéhez. = Könyvtári Figyelő, 2004. 2. sz. 359. p.
