Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
226 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Szakrészlegek A hetvenes évekre esik a hálózati szakrészlegek térnyerése is. A kezdeményezés nem vadonatúj: aktuális művelődéspolitikai feladatok ellátására korábban is szerveztek viszonylag önálló részlegeket, ilyen volt az ötvenes években a szovjet részleg, a hatvanas években a műszaki részleg. Most azonban másról, többről volt szó. A modern nagyvárosi könyvtárak a tömegesen jelentkező igényeken túl a speciális igények kielégítésére is vállalkoznak. Budapesten a társadalomtudományok terén ezt a feladatot a Központi Könyvtár alapítása óta mintaszerűen ellátta, a többi szakterület ellátásával azonban adós maradt. A hetvenes évek elejének tervei szerint a felépülő új, teljes funkciójú, az egyes szakterületek anyagát gazdagon gyűjtő központi könyvtár a problémát megoldotta volna. Csakhogy az új könyvtár létrehozása el-elbizonytala- nodott és a beláthatatlan jövőbe helyeződött át, a (részleges) felsőfokú hálózati könyvtárak kialakítása viszont megvalósíthatónak látszott, logikusnak tűnt az az elképzelés, hogy ezek egy-egy szakterület speciális irodalmának gyűjtésére is vállalkozva biztosítani fogják majd a hálózat egésze számára az irodalom teljességét. Kőbányán létre is jött a képzőművészeti szakrészleg, mely a dokumentumok gyűjtése mellett ezek speciális feltárására, kölcsönzésére, kiállítások szervezésére is vállalkozott. Kelenföld a biológia, az egészségügy kiemelt szolgáltatását vállalta. A legjelentősebb lépés a Kertész utcai (22. sz.) könyvtár átköltözésével volt kapcsolatos: a könyvtár egyik épületében praesens irodalomelméleti gyűjtemény és szépirodalmi szakrészleg kialakítását határozták el. Bonyolította azonban a helyzetet, hogy az irodalomkritikák kurrens feltárása és a bibliográfiák szerkesztése továbbra is a Központi Könyvtárban történt. Időről-időre felmerült ugyan a Bibliográfiai osztály kihelyezésének gondolata valamely - a szépirodalmat gazdagabban gyűjtő - hálózati könyvtárba, de ez a terv mindig csak terv maradt. A vállalkozó könyvtárak ambícióval és igényesen építették ki szolgáltatásaikat, annál is inkább, mert ez legalább egy szűk területen szakmai elmélyülésre, presztízs növelésre adott lehetőséget. A nyújtott speciális szolgáltatások igénybevétele azonban sehol sem terjedt ki a főváros egész területére. A szakrészleges hálózat kiépítése pótcselekvés volt, s ez a jellege mindvégig szükségszerűen meg is maradt. Kelenföld új könyvtára: tervek, remények - és ami megvalósult Az 1970-es évek vége kárpótlást nyújtott a hosszú várakozásért: megnyílt a régóta várt kelenföldi könyvtár. A főváros egyik legnagyobb lakótelepére, Kelenföldre 1974-ben egy közművelődési objektum s annak részeként egy nagy könyvtár létesítését határozták el. A tervet mindenki optimistán fogadta, a létrehozás azonban csigaléptekkel haladt, s a megvalósult intézmény megnyitásának örömébe ürömcseppek is vegyültek. Az első funkcionális program már 1974 elejére elkészült Szőke Tiborné és Urbán László közös munkájaként.67 * Új fordulatot volt azonban a „komplex" iskolai, közművelődési és szabadidő-intézmények eszméjének ebben az időszakban történő kibon67 Szőke Tiborné, Urbán László: A kelenföldi könyvtár funkcionális programja 1974. jan. 22. FSZEK irattár 865.11-1/a. (Urbán László a Könyvtártudományi és Mószertani Központ építészeti szaktanácsadója volt.)