Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Bevezetés
Bevezetés 15 sünk, hogy a könyvtár az információk, az ismeretek, a műveltség szabadságának kitüntetett intézménye, s a főváros könyvtárának e téren az ötvenes évek mélypontjáról indulva úgy sikerült megújulnia és korszerűvé válnia, hogy mai eredményei egyszerre gyökereznek az alapító szándékában és a kortárs legfejlettebb angolszász, észak- és nyugat-európai törekvésekben. Az elmúlt félévszázad története ennek az útnak a története, küzdelmekkel és buktatókkal, csendes munkálkodással és látványos konfliktusokkal, makacsul visszahúzó erőkkel és a könyvtárosokban élő nemes szándékokkal. Ha ezt sikerült érzékeltetnünk, munkánk nem volt hiábavaló. S ha majd valaki a magyar közkönyvtárak 1945 utáni történetének megírására vállalkozik, bizonyára az lesz az alapkérdése: hogyan váltak/válhattak ezek a könyvtárak már a szocializmus korszakában az angolszász és észak-európai nyitott könyvtári modellnek a public library-nek többé kevésbé megfelelő intézménnyé. Könyvünk egy könyvtár példáján keresztül megkísérelt választ adni erre a kérdésre. Munkánk során ismételten beleütköztünk a könyvtár és a társadalmi környezete közötti viszony kérdésébe. Lépten-nyomon elénk tárult, hogy a könyvtár milyen érzékeny műszer: a társadalom minden rezdülése megjelenik benne, ugyanakkor azt is láttuk, hogy saját, öntörvényű élete is van. Ezért, bár a források hiánya sokszor akadályozott benne, mégis érzékeltetni kívántuk, hogy az ország politikai viszonyai, a művelődéspolitika, a fenntartók váltakozó nézetei milyen irányba vitték-lökték a könyvtárat, s a könyvtár hogyan reagált ezekre a hatásokra. Megkerülhetetlen kérdés volt a Szabó Ervin Könyvtár hivatalosan deklarált és tényleges szerepe a Rákosi-diktatúrában, a forradalomhoz vezető időszakban, a Kádár-korszakban és az azt követő nagy társadalmi fordulat idején. S nem kevésbé izgalmas szakmai kérdés a Szabó Ervin Könyvtár helye és szerepe a magyar könyvtárügyben: hogyan vált ez az intézmény egyes területeken példaképből sereghajtóvá, majd hogyan emelkedett ismét a példát és irányt mutatók közé, hogyan reagált a magyar könyvtárügyben megjelenő tendenciákra. A könyvtár reagálásáról szóltunk, de valójában a könyvtárosok voltak azok, akik aktívan vagy passzívan elfogadva vagy ellenkezve válaszoltak a társadalom igényeire és kihívásaira, akik értékeket őriztek meg, vagy új értékekért szálltak síkra. Egy könyvtár története - erre a felismerésre is munkánk vezetett rá - értelmezhetetlen a benne szereplő könyvtáros személyiségek megismerése- bemutatása nélkül. Szeretnénk emléket állítani azoknak az elődöknek, munkatársaknak és vezetőknek, akik tehetségüket a szellemi javak közkinccsé válásának szolgálatába állították. Sok könyvtáros hagyott maradandó nyomot az intézmény életében más-más alkattal, meggyőződéssel könyvtár-ideával, igyekeztünk őket megérteni, ha a megértés nem is jelent minden esetben egyetértést. A fentiekben szándékainkat, törekvéseinket jeleztük, de nem állíthatjuk, hogy kérdéseinkre maradéktalan és mindenben pontos választ tudtunk adni, s főleg
