Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Differenciáltabb szolgáltatások felé utak és zsákutcák az 1960-as években
Differenciáltabb szolgáltatások felé 173 élettartamának növelését szolgálta a kötészet nagyarányú fejlesztése: az 1957. január 15-én önálló osztállyá alakuló részleg fokozatosan modernizálta technológiáját, növelte kapacitását.87 A gyarapítás alapelveként az évtized elején az olvasók igényeire épülő, a forgalomhoz közelítő állományfejlesztést hangsúlyozták a hálózat irányítói.88 A szépirodalom tette ki az évtized elején az állomány felét, (az évtized végén 42 %- át). A szépirodalmi művek beszerzése során, főleg a példányszámok megállapításakor a könyvtár egyensúlyt próbált teremteni saját esztétikai-világszemléleti értékrendje és az olvasótábor igényei között. Az ismeretközlő irodalom bizonyos területeit, különösen a könyvtár kultúrpolitikai feladatvállalásához kapcsolódó társadalmi és természettudományi műveket a vezetőség továbbra is előnyben részesítette, de a kedvezményezett gyarapításnak most már az olvasók várható igényei határt szabtak. Mindent összevetve az ismeretközlő irodalom arányai a korábbi szinten maradtak. Az állománygyarapítás orientálásának fontos eszköze volt az 1958-ban létrehozott Központi Rendelési Tanácsadás. A 8 fős munkaközösség tagjai a Könyvtárellátó89 rendelési jegyzékeinek megérkezése után kialakították véleményüket az új könyvekről. Különösen fontos volt szerepük a „problematikus művek" esetében, ilyenkor nemegyszer felhívták a mű lektorát, sőt esetenként a szerzőt is, hogy meghallgassák véleményüket. 200 150 100 50 0 1959 1961 1963 1965 1967 1969 A könyvtárvezetők részére tíznaponként tartottak állománygyarapítási összejövetelt, ezek a könyvtárosok tájékoztatását és orientálását szolgálták. A vezetők saját könyvtáruk beszerzéseiről maguk döntöttek, a Rendelési Tanácsadás figyelembe vételével. A korszak könyvkiadói politikája a „támogatott" mellett a „tűrt" irodalom megjelentetését is lehetővé tette. A könyvkiadásban megjelenő, de a könyvtár által „proble- matikus"-nak ítélt művek esetében a példányszám korlátozására törekedtek. „Olyan műveket, ahol problémát látunk az eszmei mondanivaló tisztaságában vagy a művészi szemléletben, csak kis példányszámban vásárolunk."90 Ilyen művek voltak pl. Hernádi 87 Svientek Sándor: Házi könyvkötészetünk félévszázados története. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1964/65.124-135. p. 88 Király Lászlóné: Állományfejlesztés és kölcsönzés a kerületi könyvtárakban. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1960. 104-121. p. 89 Teljes nevén: Könyvértékesítő Vállalat Könyvtárellátó Főosztálya. 90 Király Lászlóné i.m. 119. p. Az állomány gyarapodása ezer kötetben
