Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Differenciáltabb szolgáltatások felé utak és zsákutcák az 1960-as években
Differenciáltabb szolgáltatások felé 167 kiderült, hogy a szakkönyvtárnak tervezett intézmény látogatóinak csak kisebbik hányadát teszik ki a szakmabeliek. A hivatásos zenészek, zeneszerzők, kritikusok, zenepedagógusok a könyvtár használóinak egyötödét alkották, s ha zenei középiskolásokat is hozzájuk számoljuk, akkor is csak egyharmadát, a többség tehát a zenei műkedvelőkből került ki. A zenével hivatásosan foglalkozók elsősorban a kottákat, a műkedvelők a könyveket és a folyóiratokat keresték. A következő években a Zene- művészeti Főiskola hallgatóinak beözönlése és a zenével professzionálisan foglalkozók számának lassú, de határozott emelkedése némileg módosította az arányokat. Mindennek ellenére a használók táborában a műkedvelők alkották a legnagyobb csoportot. 1964 1969 Hivatásos zenész, zeneszerző, zenepedagógus 18,6 22,0 Zenei főiskolai hallgató 2,5 17,5 Zenei középiskolás 16,2 21,6 Nem zenei foglalkozású 62,7 38,9 A Zenei Könyvtár már indulásakor sikeresen beépült a hazai zenei közélet vérkeringésébe. Zenei előadás-sorozatai (pl. Századunk zenei kifejezőeszközei) és a Modern zene barátainak köre, a fiatal zeneszerzőkkel (Bozay Attila, Durkó Zsolt és mások) folytatott beszélgetések igen népszerűvé tették.64 A könyvtár szerepét, jellegét, szakmai fogadtatását híven tükrözik a használók megnyilatkozásai, melyet a vendégkönyvben örökítettek meg: „Ffálás vagyok a Zenei Könyvtárnak, mert fél év alatt 50 olyan kompozíciót ismerhettem meg, melynek megvásárlása képtelenség lett volna számomra" - írta Szokolay Sándor 1966-ban. - „Ezt a könyvtárat az ember nemcsak használja, hanem szereti is, mert nem csak szakértelemmel, hanem szeretettel is állították össze és kezelik" - jegyezte fel Pernye András. - „Érdeklődési körömet figyelemmel kísérik [...] ezért számomra kicsit többet jelent annál, amit általában könyvtárnak nevezünk. A könyvtárosok munkatársai annak, aki dolgozni tud és szeret." A sikerekkel párhuzamosan azonban rövidesen jelentkeztek a szűkös helyiség okozta problémák is. A szépen gyarapodó állományt nem volt hol elhelyezni: 1967-ben az olvasótermet raktárrá kellett átalakítani. A könyvtár nyilvános működésére ez súlyos csapást mért. Kodály Zoltán az intézmény megnyitásakor ezt írta a vendégkönyvbe: „Kívánom, legyen olvasója is annyi, hogy mihamar szűknek bizonyuljon."65 Kívánsága szó szerint teljesült. 64 A beszélgetések könyvalakban is megjelentek: Harmincasok. Beszélgetések magyar zeneszerzőkkel. Szerk. Földes Imre. Bp. 1969. Zeneműkiadó. 65 Kodály Zoltán bejegyzése a Zenei Könyvtár emlékkönyvébe 1964. máj. 30-án. - Szokolay Sándor és Pernye András idézett mondatai uo. 1966-ból. A Zenei Könyvtár használóinak százalékos megoszlása
