Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Bevezetés
Bevezetés Habent sua fata libelli: e könyv létrejöttét is drámai fordulatok kísérték. Az eredeti tervek szerint a főváros könyvtárának történetét 1945-ig tárgyaló első kötettel együtt jelent volna meg a folytatás is. Megírására Kiss Jenő, a könyvtár nyugalmazott főigazgatója kapott megbízást, aki az 1945 és 1979 közötti periódust vállalta; saját vezetői tevékenységének (1980-1998) bemutatását másra hagyta. Erre a feladatra egy elfogulatlan kívülállót kért fel a könyvtár: Fidala Tibort. A megindult munkát azonban tragikus fordulatok szakították félbe. Kiss Jenő csak az első fejezet megfogalmazásáig és a további anyaggyűjtésig jutott el, munkáját halála félbeszakította. A feladatot ekkor az első kötet szerzője Katsányi Sándor kapta meg. Futala Tibor ugyancsak invenciózusan és ambícióval látott a könyvtár közelmúltjának elemző leírásához, a sors azonban az ő munkáját is megállította. Halála után csak egy gondolatokban gazdag, eredeti munkát ígérő szinopszis maradt ránk. (Megjelent a Könyvtári Figyelő 2004. 2. számában.) Az 1980-at követő évek megírására ismét egy „kívülálló" kapott megbízást, a Szabó Ervin tevékenységéről és a huszadik századi hazai köz- könyvtári törekvésekről már korábban is publikáló Tóth Gyula. Az ismertetett események miatt feladatának elvégzésére meglehetősen feszes határidőt kapott. Mint említettük, a 2004-ben megjelent, Katsányi Sándor által írt első kötet és jelen könyvünk egységet alkot, együtt nyújt képet a nagy múltú könyvtár fordulatokban gazdag történetéről a kezdetektől napjainkig. Közös a két kötet szöveges részét kiegészítő adattár is: a bibliográfia és a statisztikai táblázatok; a kronológia és a mutatók gyakorlati okokból jelentek meg kötetenként. Az első kötet főigazgatói és szerkesztői bevezetői mindkét kötetre érvényesen szólnak a fővárosi könyvtár sajátos szerepéről a múltban és a jelenben. A jelen kötet szerzői, Katsányi Sándor és Tóth Gyula elé a két előd munkáját hasznosítva is nehézségek tornyosultak. Az első problémát a források szinte áttekinthetetlenül gazdag tömege, s ugyanakkor rendezetlensége és fontos területeken mutatkozó hiánya okozta. A könyvtár évkönyvei és híradójának évfolyamai rendelkezésre álltak ugyan, de az irattár rendezése az új épületszárnyba való átköltöztetés után csak később kezdődött meg és nem fejeződött be. Fontos iratokra csak nehezen, olykor késve találtak rá a szerzők. Még nehezebb feladat volt a levéltári anyag feltárása. Gerő Gyula egy helyen így nyilatkozik: „A levéltárak könyvtári iratanyaga esetleges és többnyire rendezetlen, valamint hozzáférhetetlen, tehát kutathatatlan." A Fővárosi Levéltárban ennél kedvezőbb helyzet fogadja a kutatót, de a könyvtári anyag gyakran itt is hiányos, fellelése nehézkes. S nem kis nehézséget okozott az országos könyvtár-
