Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Differenciáltabb szolgáltatások felé utak és zsákutcák az 1960-as években
Differenciáltabb szolgáltatások felé 149 hez írt beadványában azt kérte, hogy „az elöregedett, városképet rontó" épületet bon- tassák le, és a helyén emeljenek kiegészítő könyvtárépület. A tíz kis lakásból és a földszinten több apró üzlethelyiségből illetve raktárból álló lepusztult ház átvételében a legnagyobb gondot a kiürítés okozta. Ez csigalassúsággal folyt: csak 1968 végére sikerült az emeleti lakókat (egy kivételével) cserelakásokba átköltöztetni. A megürült lakásokat menet közben felújították és megkezdődött a folyamatos beköltözés is. Még későbbre húzódott a földszintet elfoglaló raktárak és üzlethelyiségek kiürítése.22 A Baross utcai épület a könyvtár olvasószolgálati és raktározási gondjainak megoldására alkalmatlan volt, legfeljebb munkahelyek, irodák vagy kisebb műhelyek áthelyezésére lehetett használni. A lépésről lépésre átalakított épületbe a gazdasági osztály, a kiadványtár és néhány adminisztrációs munkahely költözött be, és itt létesítették az új telefonközpontot is.23 A Baross utcai ház részleges átvételével egy időben megindult a Wenckheim-palota felújítása is. Megérett rá az idő, mert a palota patinás termei az 1931-es átalakítás óta az erős igénybevétel ellenére semmilyen felújításban nem részesültek. A munka 1964. szeptember 16-án kezdődött el a nagy olvasóterem (a hajdani bálterem) rendbehozatalával, majd sorra került az épület többi művészi berendezésű része is.24 A munkálatok másfél évig, 1966 márciusáig tartottak. A könyvtár megszépült ugyan, de a helyiségprobléma - leszámítva néhány adminisztratív munkahely áthelyezését a Baross u. 18-ba - nem oldódott meg, sőt a megoldás nem is került belátható közelségbe. A SZABADPOLC ELVI ELFOGADÁSA ÉS ELTERJEDÉSE 1959 márciusában, a szabadpolc vitanapján Dobos Piroska még az olvasónak kevesebb szabadságot biztosító nyújtó válogatópolc mellett foglalt állást, a kérdést azonban egyre kevésbé lehetett a „szabadpolc helyett válogatópolc" kompromisszummal elodázni. A Szabó Ervin Könyvtár mindinkább szembekerült az országos könyvtárosi közvéleménnyel és a szakmai véleményadó fórumokkal is, a szaksajtó egy ízben konzervatívnak minősítette a könyvtár magatartását, ami a magát mindenkor prog- resszívnek tartó vezetőséget - amelynek véleménye kezdett e kérdésben megoszlani - különösen sértette. A döntő fordulat akkor következett be, amikor a konfliktushelyzeteket lehetőleg kerülő, ám a nyitottabb megoldásokat inkább elfogadó Révész Ferenc is a szabadpolc mellé állt a könyvtár belső vitában. Végül is 1960-ban a vezetőség arra az álláspontra jutott, hogy a szabadpolc, pontosabban „a szocialista jellegű szabadpolc" a fejlődést szolgáló fontos, kihagyhatatlan állomás. (Sallai István ez idő tájt baráti körben gyakran emlegette, hogy a „szocialista" előtag fosztóképző.) Dobos Piroska a könyvtár évkönyvébe írt tanulmányában és a hálózat könyvtárosai 22 Az átvétel és átalakítás iratai: FSZEK irattár, 865.11/1965-1969. 23 Remete László: Döntő jelentőségű fordulat a központ életében. In: Könyvtári Híradó, 1969. 1. sz., 29-32. p. és Hernádiné i.m. 24 A munkálatokra 1964-ben az Építésügyi Minisztérium Szakipari Vállalata kapott megbízást, a költségeket - a tervek szerint mintegy 2 millió forintot - a Fővárosi Tanács biztosította. Az elektromos vezetékek kicserélése, a felújított csillárok mellett korszerű kiegészítő világítótestek beállítása és az újraparkettázás után került sor a festésre és aranyozásra.
