Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Differenciáltabb szolgáltatások felé utak és zsákutcák az 1960-as években
144 A főváros könyvtárának története 1945-1998 1961-es állásfoglalása is: „A hálózatfejlesztés elsősorban a peremkerületekben illetve az új lakótelepeken szükséges."3 Ezzel összhangban a könyvtár vezetősége is elsősorban a külső kerületeket kívánta fejleszteni, a belsőkről szólva nem a fejlesztés, hanem az ideológiai munka fontosságát hangsúlyozta: „Biztosítani kell a munkáslakta kerületek sokkal kedvezőbb ellátását a jelenleginél, el kell érni, hogy a belterületeken lakó kispolgári rétegek irányában a szocialista nevelőmunka a könyvtárakban kedvező feltételek között folyjék."4 Másként közelítette meg a fejlesztés kérdését Sallai István, aki a Fővárosi Tanácsnak a következőt ajánlotta: „A könyvtárak két, egymástól lényegesen különböző típusát kell létrehozni: 1. Kis kölcsönző' könyvtár szabadpolccal, esetleg csak egyetlen belső térrel, olvasóterem és külön raktár nélkül. Norma: 1600-2000 olvasó, 8-10 ezer könyv. 2. Teljes funkciójú könyvtár. A fontosabb kerületekben fokozatosan kifejlesztendő egy-egy nagyobb könyvtár, melyek [...] a szakirodalmi ellátásban már minden igényt kielégítenek."5 Amíg Sallai a teljes funkciójú könyvtárak létrehozására helyezte a hangsúlyt, Dobos Piroska a könyvtár nevelő funkciójával érvelve a kisebb könyvtárak nagy számban történő szervezését - tehát a hagyományos népkönyvtári modellt - tartotta ideálisnak: „A 15 éves távlati terv folyamán kialakítható a kerületekben az az ideális nagyságrendű közművelődési könyvtártípus, amely a nevelőmunkára a leginkább alkalmas. A mai 6-7 ezer olvasóval és több mint 40 ezer kötettel rendelkező könyvtárakban rendkívül nehézkessé válik a személyhez szóló közvetlen nevelőmunka."6 A Kerületi Könyvtárak Osztálya - homlokegyenest szembekerülve a Sallai által javasolt fejlesztési elvekkel - a 40 ezer kötet feletti kerületi könyvtárakat egyenesen túlméretezetteknek tartotta, és számuk csökkenését mondta kedvezőnek.7 Az elvekhez hasonlóan a gyakorlatban is egymásnak ellentmondó fejlesztési tervek éltek egymás mellett: A könyvtár távlati terve - amelyet Tyroler Gyula dolgozott ki 1963-ban - a kerületi könyvtárak számának növelését tartotta kívánatosnak. (A tervezett 86 új létesítményből 76 kerületi könyvtár lett volna és csak 10 fiókkönyvtár.8) - Más tervek ezzel szemben a fiókkönyvtárak számát kívánták rövid idő alatt jelentősen növelni, nagyrészt a kölcsönzőhelyek magasabb szintre emelése révén. A valóság azonban mindezeket a terveket felülírta. Az adottságok a kisebb könyvtárak létrehozásának kedveztek, ezek tették lehetővé az állami és a pártirányítástól egyként megkövetelt számszerű intézményfejlesztést. A fiókkönyvtárak száma a periódus első felében másfélszeresére növekedett, majd ezen a szinten megállt. Ugyanakkor elemi erővel hódítottak teret a gyermekkönyvtárak.9 Létrejöttüket elő3 A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottságának 1961. dec.l8-i határozata a főváros kulturális fejlődéséről és soron levő feladatairól. Bp. 1961. Kossuth, 21. p. 4 Dobos Piroska: Az olvasószolgálat főbb kérdései a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületi könyvtáraiban. In: Magyar Könyvszemle, 1960. 4. sz. 383. p. 5 Sallai István: Jelentés az ismeretterjesztő irodalom használatáról a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületi könyvtáraiban. Gépirat. Bp. 1960. ápr. 30. 37.p. - FSZEK irattár, Igazgatótanácsi értekezletek iratai. 6 Dobos Piroska i.m. 383. p. 7 „A 40 ezer kötet fölötti túlméretezett kerületi könyvtárak [.. .jszámának csökkenése kedvező képet mutat." A FSZEK 1959. évi jelentése. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959. 81. p. 8 Tyroler Gyula: Könyvtárunk fejlesztésének távlati terve. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1963. 76.p. 9 A korabeli szóhasználat eltérő volt: a FSZEK következetesen a „gyermekkönyvtár" kifejezést használta, Vargha Balázs (e könyvtárak országos szakreferense) a „gyerekkönyvtárak"-at. Mi a fővárosi könyvtárak vonatkozásban követjük az egykori hivatalos terminust.