Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A helyét kereső könyvtár. Válaszutak, pályamódosítások 1957-1959
138 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A szépirodalom vonatkozásában a magyar és a külföldi klasszikusokat illetően az új könyvtárak „fontos művek teljes hiányával küzdenek", a régi könyvtárakban pedig ezt az állománycsoportot a ronggyá olvasás tizedelte meg. 64 Az új magyar irodalom keresettségének aránya szintén meghaladta az állományban elfoglalt helyüket, ha nem is a klasszikusokéhoz hasonlítható mértékben. A legkeresettebb kortárs magyar szerzők ezekben az években: Fehér Klára, Illés Béla, Kovái Lőrinc, Németh László, Passuth László, Sásdi Sándor, Szabó Pál, Szántó György, Tatay Sándor, Veres Péter. A legnépszerűbb azonban mindenkit megelőzve Berkesi András volt, akinek előjegyzett könyveire több hónapig kellett várni. A háború előtti lektűröket radikálisan eltávolították, a most megjelenő „szocialista bestseller", pl. Berkesi esztétikai fogyatékosságaival szemben a könyvtár elnéző volt: a lektűr-probléma ezzel megoldódni látszott. Eleinte az állami könyvkiadás minden termékét értékesnek tekintették, csakhogy a könyvkiadás az 50-es évek közepétől s különösen 1956 után e téren is egyre több engedményt tett. A könyvtár reagálása erre: „Ma már a könyvtárak nem tekinthetik értékmérőnek magát a könyvkiadás tényét. Akadnak művek, amelyek megjelentetésével esetleg még egyet is érthetünk, de nem tarthatjuk feladatunknak, hogy a könyvtár eszközeivel népszerűségüket fokozzuk. Ilyen pl. Gardner: A harcias nagymama esete."65 A Kerületi Könyvtárak Osztálya ezek beszerzését ellenezte, mivel „az állam pénzén nem kerülhet kétes értékű, irodalmi színvonal alatti mű a könyvtárba." Az irodalmi szempontokat az ideológiaiak egészítették ki, melyek elsőbbséget élveztek az irodalmiak fölött. Például Berkesi Októberi vi- har-áról a tanulmány megállapítja ugyan, hogy irodalmilag alacsony színvonalú, de mégis kiemelkedően magas példányszámban való beszerzését javasolja. Másfelől „a politikai, társadalmi meggondolások miatt nem kívánatos" szépirodalmi művek beszerzését egyértelműen tiltották. 1957-re kialakultak a Szabó Ervin Könyvtár hálózati állománygyarapítási elvei, melyek évtizedekig meghatározók maradtak. Az inkurrens anyag kezelése, könyvgyűjtő-könyvelosztó raktár létrehozása A fővárosi könyvtár történetében a hálózat létrejöttétől annak tanácsi fenntartásba adásáig fontos szerepet játszott az állomány mozgatását lehetővé tevő duplumraktár. 1951 után a fiókok állománya a kerületi tanácsok tulajdonába ment át, ezzel a raktár helyzete és szerepe kérdésessé vált, éveken át visszafogottan és felemás módon működött. 1957 áprilisában a kerületi könyvtárak anyaga ismét a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tulajdonába került, a duplumraktár léte akkor fontosabbá vált, mint valaha. Az elmúlt évek során egyrészt az állomány egyoldalú fejlesztése hatalmas tömegű inkurrens anyagot eredményezett, másrészt az állomány növekedését nem kísérte a működési feltételek, jelesül a helyiségek arányos bővülése. A könyvtárak égető raktározási problémái megkövetelték a kölcsönzés szempontjából hasznavehetetlen művek kiemelését. 64 Kisebb mértékben az 1950-ben elrendelt könyvkivonás is. Pl. Dobos Piroska tanulmánya szóvá teszi: „Jókai egyes művei még hiányoznak: Szabadság a hó alatt... [stb.]" Csakhogy ezt az 1949-ben újra kiadott művet (hat másik Jókai kötettel együtt) a Népkönyvtári Központ 1950-es jegyzékének utasítása alapján kellett zúzdába küldeni. 65 Dobos Piroska i.m. 66. p.
