Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A helyét kereső könyvtár. Válaszutak, pályamódosítások 1957-1959
A helyét kereső könyvtár 129 Bár a könyvtár vezetőségének elsődleges célja a visszakapott hálózat minőségi rendbetétele volt, már 1957-ben megfogalmazták a fiókkönyvtárak számbeli fejlesztésének igényét is. Folytatni kívánta a megszakadt hálózatépítést, az induló hároméves terv keretében 10 új könyvtár megindítását tervezte. Az első fecske már 1957-ben megjelent: november 7-én tartották a 22.sz. fiók ünnepélyes megnyitását a VII. kér., Lenin (ma: Erzsébet) krt. 32. sz. alatti épületben, 1954 óta ez volt az első könyvtáravatás. Az új könyvtár újdonsága volt a válogatópolcos rendszer, amit a Kerületi Könyvtárak Osztálya az olvasószolgálat továbbfejlesztési kísérleteként értékelt. 1957 júliusában egy másik változtatás is volt: a 12. sz. fiók a X. kér., Körösi Csorna utcából a Füzér utcai Pataky István kultúrotthonba költözött. Viták a szabadpolcról A szabadpolc bevezetése az ötvenes években Az ötvenes évek végén kirobbant vita után a magyar közművelődési könyvtárak nagy része a szabadpolcra való áttérést választotta. Az áttérés az ötvenes évek magyar környezetében nem egyszerűen könyvtártechnikai változtatást jelentett, hanem mélyen belenyúlt a könyvtárak működésének egészébe. „A szabadpolc más könyvtári szemléletet, más berendezést kíván, más viszonyt a könyvtár és az olvasó, az olvasó és a könyv között" - írta Sallai István.37 A zártpolcos rendszer akarva-akaratlanul patriarkális viszonyt eredményezett, csábító módot kínált az olvasó befolyásolására, „nevelésére", azaz manipulálására. A szabadpolcos rendszer ezzel szemben az olvasó szabad választására épül, akinek a személyisége itt meghatározóvá válik, a könyvtáros már nem léphet fel „nevelőként", helyette az olvasó segítőjévé, partnerévé kell válnia - ha erre felkészültsége alkalmassá teszi. A könyvtár a nevelői szerep helyett mint az információszerzés intézménye jelenik meg: „A modern közművelődési könyvtár [...] információs központ, kényelmes otthon, vitafórum és az elmélyült tanulásnak, önképzésnek a helye."38 Az új rendszer egyrészt alapvetően más könyvtárosi magatartást, másrészt sokoldalúbb felkészültséget követelt. A zártpolcos rendszerben a könyvtár állományának gyarapításánál a könyvtáros tetszése szerint érvényesítheti ideológiai szempontjait, a szabadpolc rendszerében azonban a valós olvasói igényektől eltérő gyarapítás látványosan szembetűnik. A szabadpolc bevezetése után jobban figyelembe kellett venni az olvasói igényeket, ezért általánossá váltak a könyvtári olvasás- és igényvizsgálatok. Az új rendszer alapjaiban módosította a könyvtárak térkiképzését. A kis helyre is bezsúfolható könyvkiadó- és raktárhelyiségekkel szemben tágasabb és esztétikailag igényesebb könyvtárakra lett szükség. Ahol ez megvalósult, az olvasók otthonosabban érezték magukat, hosszabb időt töltöttek a könyvtárban, kezdett kialakulni az intézmény új, lakossági fórum jellegű funkciója. E változások a korábban „népkönyvtári" jellegű intézményeket visszafordíthatatlanul elindították a könyvtári modernizálás útján, a korszerű közkönyvtár megterem37 Sallai István - Vargha Balázs: A szabadpolcos közművelődési könyvtár. Bp. 1963. OSZK-KMK. 107. p. 38 Uo. 12. p.
