Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A helyét kereső könyvtár. Válaszutak, pályamódosítások 1957-1959
124 A főváros könyvtárának története 1945-1998- Kondor Imre szerint „a magas szintű közművelődési könyvtár előbb-utóbb feltétlenül általános tudományos könyvtárrá válik";- Kőhalmi Béla az önálló ifjúsági könyvtárak és a zenei könyvtár létrehozását sürgette.18 A jelentés fontosságát Szekeres Pál, a Művelődésügyi Minisztérium Könyvtári Osztályának vezetője így összegezte: „A beszámoló új szakaszt jelent a könyvtár fejlődésében. Több évi bizonytalankodás után a könyvtár felismerte feladatait." A „Budapesti kultúrcentrum" gondolata A könyvtár a főváros kulturális életében új szerepet kívánt vállalni, többet, mint amire alapfunkciója, dokumentumanyagának rendelkezésre bocsátása kötelezte. Az Országos Könyvtárügyi Tanácsnak készült Jelentés szavaival: „A könyvtár a jövőben funkcionális feladatának tekinti, hogy könyvanyagának propagálása érdekében előzetesen kidolgozott és minden párhuzamosságot elkerülő terv szerint irodalmi, társadalomtudományi és művészeti estéket, előadásokat, előadás-sorozatokat és kiállításokat rendezzen művészek, tudósok, kiadók, olvasók találkozására."19 A szerep önmagában nem új, 1945 óta ismételten napirendre került és egyrészt emlékezetes sikerű kiállítások, rendezvények, másrészt kudarcba fulladt, erőltetett vállalkozások mutatták: milyen irányban érdemes tovább haladni. Ami most új volt: egy igényes „budapesti kultúrcentrum" gondolata,20 a korábbi átpolitizáltság helyett lényegében politikamentes megközelítés, a képzőművészet és a zene erőteljes hangsúlyozása. A kezdeményező a napi politikától távoli kultúra felé forduló Román József volt, aki ez ügyben Révész Ferenc támogatását is élvezte, a vállalkozás szorosan összefüggött a Központi Könyvtár 1956 utáni útkeresésével. A mennyiséggel szemben most egyöntetűen a minőség kapott elsőbbséget. „Budapesten a legmagasabb szintű tanulási lehetőségek és művészeti produkciók állnak a lakosság rendelkezésére" - mondja a jelentés - „nem érhetünk el eredményt azokkal a módszerekkel, amelyekkel a többi város."21 A program a zene, a képzőművészet és az irodalom területére egyaránt kiterjedt, mindhárom területen a klasszikusokat állítva központba. A zene területén egyre határozottabban bontakozott ki speciális gyűjtemény létrehozásának szükségessége, bár e tervek csak évekkel később válhattak valóra. Létrejött viszont - és nyomban nagy vitákat váltott ki - a Szabó Ervin Énekkar. „Intézetünk vezetősége nagy jelentőségű tervet dolgozott ki a Szabó Ervin Könyvtár kulturális központtá fejlesztésére, több külföldi könyvtár mintájára [...]. Ennek a tervnek a keretében alakult meg a Szabó Ervin Énekkar, mely Josquin des Prés-tői Kodály Zoltánig a vokális zeneirodalom legszebb műveit tűzte műsorára" - szólt az első tájékoztatás.22 Az énekkar műsorát kezdettől politikai támadások érték, a könyvtári pártvezetőség az átszervezését vagy megszüntetését javasolta, Révész viszont több 18 A Jelentés fogadtatásáról: MJarót] M[ikós]: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár helyzete az Országos Könyvtárügyi Tanács előtt. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyv, 1956/57. 53-54. p. 19 Jelentés a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár helyzetéről és fejlesztési terveiről, i.m. 6. p. 20 Erről „Mi legyen könyvtárunk feladata, hogy kultúrcentrummá váljék?" címmel készített tervet 1957 tavaszán Román József. - L. még: Román József: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kulturális munkájáról. In: A Könyvtáros, 1958. 4. sz. 249-250. p. és 21 Jelentés a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár helyzetéről és fejlesztési terveiről. i.m. 6/7. p. 22 A FSZEK 2/1957.sz. körlevele, Berza László aláírásával. Az ügy gondozója Leskovár Jenő volt.
